6.rész - Fogadás

Hey Peoples! 

Ajjaj, hát nagyon régen hoztam részt, amit sajnálok. A másik blogomra koncentráltam és őszintén szólva nem is volt ihletem. De már vannak ötleteim, amiket írok is ha van időm. Nem sokára jelentkezem. 

Sok Pussz 

NiSzi xx

6.rész - Fogadás

Serena Black

- Ezt mondod, de Averyt közben bele rángatod. - nézek rá felvont szemöldökkel.

- Én ugyan nem - vonja meg vállait és tovább ügyeskedik a konyhában. Szerettem, amikor meglepett valami finomsággal engem is.

- Akkor nyilván azt a csókot is csak képzeltem - forgatom szemeimet, majd ki indulok a konyhából.

- Féltékeny vagy édes? - szó, utánam hangosabban mire odakapom fejem. Mosolyogva nézek rá majd ki tőr belőlem a nevetés. Nevetésemet visszafojtva fordulok vissza, hogy menjek tovább.

- Ez még tőled is szánalmas Eric - szólok hátra sem fordulva.

- Zavar a paradicsomba? - kérdi Liam, mikor leülök a kanapéra.

- Nehezen, ha nincs is az a bizonyos paradicsom - nézek rá felvont szemöldökkel.

- Nehéz követni, hogy együtt vannak e vagy sem - sóhajt legyintve Harry.

- Nem igazán. Már jó ideje nem vagyunk együtt, csak szeretek játszani az emberekkel, ahogyan ő is így egymásba akadtunk és játszottunk egy ideig - vonok vállat. Harry gyanúsan méregetett, tudta, hogy nem csak ez áll mögötte. Liam és Zayn felmentek az emeletre én pedig lent maradtam Harryvel.

- Most már mondhatod az igazságot - néz rám.

- Ez volt az igazság - forgatom szemeim majd én is felsietek az emeletre. Nem fogja kiszedni belőlem az igazságot. Bemegyek szobámba, ahonnan a fürdőmbe megyek. Lezuhanyozok, hogy egy kicsit ellazuljak, ami sikerült is.

- Mit csinálsz itt Malik? - kérdem mikor törülközőbe csavarva megyek vissza a szobámba a szekrényemhez.

- Honnan vetted ilyen biztosra, hogy én vagyok? Sötét van a szobában. - mondja mosolygós hangon. Unottan nézek rá. Az ágyamba fekszik, ahogyan elnézem kényelmesen elhelyezkedett.

- Rémlik, hogy mi a munkám?

- Hajlamos vagyok elfelejteni - kuncog halkan.

- Tényleg? - kérdem őszintén csodálkozva.

- Igen - mondja ő is kicsit komolyabban. Nem válaszolva erre veszek fel egy csipkés fehérneműt, fekete toppal, amiben kint a hasam és egy kék rövidnadrágot. Hajamat kiengedem laza kontyomból, megrázom majd mosolyogva nézek Zaynre. Mosolyogva ugrok rá, mint régen Todra.

- Jézus - nyög fel fájdalmasan, de aztán elneveti magát.

- Nem, csak én. - vonok vállat, mire nevetve húz le magához. Gyorsan akar ajkaim után kapni, de én gyorsabb vagyok és már fel is ülök.

- Csak egy puszit, kérek - mutat szájára mire én nevetve adok puszit orrára. - Az nem a szám volt.

- Elégedj meg ennyivel - mondom mosolyogva. Felvont szemöldökkel néz rám, majd maga alá fordít, kezeimet lefogja és derekamon ül. Feljebb hajolok hozzá, de csak annyira, hogy fülébe súghassak.

- És most mit csinálsz? Megcsókolsz? - önelégült mosollyal arcomon fekszem vissza.

- Annál jobbat találtam ki - néz rám gonoszan. Hasamtól kezd el csókolni, néhol csak nyelvét húzza végig, majd nyakamra is áttér, amit szívni kezd, néhányat annyira, hogy tudjam meg marad a nyoma. Már arcomnál tart, a következő pont a szám. Azt hittem megcsókol, de csalódottságomra csak puszit hagy ott. Húzódnék utána, de lefogó kezei nem engedik, így csak tovább nézek szemeibe, zilálva. Elégedett mosollyal hajol ismét hasamhoz, ott pedig oldalamat is puszilgatni kezdi, ahol kifejezetten érzékeny vagyok.

- Zayn - suttogom.

- Mond Baba - néz fel rám egy pillanatra. Már mondtam volna, hogy csókoljon meg, amikor kopogtak az ajtómon.

- Nem érek rá - szólok ki, elfojtva apró nyögéseim, amit Zayn vált ki belőlem, ahogyan áttért nyakamra.

- Csak kérdezem, hogy nem láttad Zaynt? A barátnője keresi - hallom Avery hangját. A barátnője? Zaynre nézek, aki már szintén engem néz. Idegesen rúgom le magamról, majd karjánál fogva húzom magammal. Kinyitom az ajtót, ahol Av áll, és kilököm Zaynt.

- Tessék - mondom majd idegesen be is csapom az ajtót. Nem hiszem el. Azt mondta Louis, hogy egyiküknek sincs barátnője, akkor ez meg mi volt? Játszott velem? Persze, én is azt tettem, de ez nálam természetes. De nála...Nem vártam tőle. Zayn is csak úgy játszadozik, mint Eric.

Idegesen rontok ki a szobámból és megyek le a földszintre. A nappaliban egy szőke lány ült mellette pedig a fiúk.

- Serena. - áll fel mosolyogva a lány és tesz felém pár lépést. Összefont karokkal, felvont szemöldökkel nézek rá, így megtorpan. - Nagy rajongód vagyok, imádom a képeidet. - folytatja kissé zavartan, de határozottan.

- És te ki vagy? - teszek felé pár lépést.

- Perrie Edwards - nyel egyet, amikor végig mérem.

- Zayn barátnője? - kijelentésem sokkal inkább kérdésnek hangzott, ő pedig csak egy bólintással válaszol.

- Én ezt másképpen látom - áll fel Zayn. Felvont szemöldökkel nézek rá csakúgy, mint Perrie.

- Két ideges nő, ugyanúgy néz rád. Én a helyedbe elfutnék. - szólal meg Niall.

- A kérdés az, hogy Ser miért? Csak nem volt valami? - szólal meg most Louis.

- Vagy csak féltékeny - kuncog Harry.

- Ha befognátok, lehet, jobb lenne. - szólal meg Liam.

- Ez volt eddig  legértelmesebb, amit az elmúlt öt percben hallottam - forgatom szemeimet.

- Mi az, hogy te nem úgy látod? - kérdi hisztérikusan Perrie, Zaynhez fordulva.

- Igen, Zaynie, ez, hogy is van? - kérdem gúnyosan.

- Szakítottunk Perrie. Már két hónapja - sóhajt, fejét rázva. Kérdőn nézek a lányra. Nem úgy néz ki, mintha őrült lenne, de különösebben nem is színpatikus.

- De Zayn... - kezdi el Perrie kissé hisztérikus hangon. A fiúk felállnak és kimennek, Niall pedig engem kezd kiterelgetni.

- Gyere, ez nem tartozik ránk.

- Ezt végig nézem - mosolygok gonoszan. Niall szemeit forgatva próbál kivinni, de én ellenkezek, mindezek ellenére simán felkap a hátára és visz ki, akárhogy is ellenkezem.

- Horan engedj el, de azonnal - csapok a hátára, de meg se kottyan neki.

- Maradj már - mordul fel és dob le, valami puhára. Ami persze az ágy volt. Tehát beráncigált a szobájába, szuper.

- Minek hoztál ide? - fonom össze karjaim és nézek körül a szobában. Szemem megakad a szekrényen lévő pisztolyon. - Az a tiéd?

- Igen - von vállat, majd keresni kezd valamit.

- Honnan van neked pisztolyod? - nézek rá összeszűkített szemekkel, de csak vállat von. - Ugye tudod, hogy könnyedén szerzek rólad információt? - vonom fel a szemöldököm.

- Csak Londonban, és egy jó ideig itt leszünk még. - néz rám gonoszan mosolyogva. Nem szólva semmit, megyek ki a szobából és csapom be magam után az ajtót. Idegesen megyek be az én szobámba és csapom be magam után annak az ajtaját is.

Nem jó ez így, hogy úgy kell együtt laknom vele hetekig, hogy konkrétan nem tudom, hogy kicsoda igazából. Hiszen egyértelmű, hogy nem teljesen tiszta, mégis csak fegyvere van.

Halkan leosonok a lépcsőn, hogy legalább egy minimálisat is halljak Zaynék veszekedéséből.

- Sajnálom Zayn! - hallom meg Perrie hangját először.

- Nem érdekel Perrie - nevet kínosan Zayn. - Megcsaltál, nálam ezt valahogy nem lehet elintézni egy sajnálommal.

- De megbántam - feleli a lány.

- Nem érdekel - mondja Zayn meg lépéseket hallok. Megpróbálnék menekülni, hogy ne bukjak le de már nincs annyi időm, így nem lepődök meg mikor szembe találom magam a dühös Zaynnel.

- Én... - kezdem, de mikor meglátom, dühös tekintetét nem tudom folytatni. Dühös, határozottan nagyon dühös. Nem szól semmit, csak kikerülve elmegy mellettem. Bemegyek a nappaliba, ahol Perrie sírdogál.

- Távozni készültél, nem igaz? - nézek rá felvont szemöldökkel. Felnéz rám, mikor felismer dühös lesz. Már ő is, hát ez egyre jobb.

- Veled csalt meg Zayn? - áll fel rögtön és máris nem tűnik annyira letörtnek.

- Nem - mondom megfeszült állkapoccsal.

- De igen, tudom, hogy veled tette! - kezd el kiabálni.

- Menj el, mielőtt én, raklak ki - sziszegem idegesen, mire megrémül, és ki siet a házból. Szememet forgatva megyek vissza a szobámba, nem vagyok kíváncsi ma már több ilyenre.

***

- Serena, ne legyél ilyen feszült! Így nem fog menni - rázza a fejét sóhajtva a német fotós srác. Az idegeimre megy, még ő is. Pedig amúgy is ideges vagyok.

- Fotózd Averyt - intek fejemet rázva és sétálok le a vászonról. Hosszú szoknyámat kissé megemelem, ugyanis egy parkban fotóznak minket és nem kéne, hogy a ruha koszos legyen.

- Serena állj vissza! - szól parancsolóan a srác. - Elhiszem édesem, hogy fikarcnyi kedved nincs ehhez, de most menj szépen vissza és tedd magad elviselhető kinézetbe. - mikor befejezi a kioktatásom, felvont szemöldökkel nézek rá.

- Hát ezt kár volt - motyogja halkan Liam. Igen, ide is elkísértek és őszintén kezd elegem lenni belőlük. Műmosolyomat felvéve sétálok a srác elé, aki azt hiszi nyert. Ó, a kis naiv.

- Na, ide figyelj aranyom. Avery felsétál a vászonra, de kattintgatsz pár képet róla, amíg én összeszedem magam, és nem parancsolgatsz nekem, mert hidd el, hogy most rögtön ötféleképpen tudnálak fájdalmasan és lassan megölni - mondom halkan, majd mikor megszeppenve néz rám, elmosolyodom és elsétálok tőle.

- Avery, kérlek - szól vékony hangon a srác. Arrébb sétálok, nincs kedvem ehhez az egészhez, a fotózás nem az én világom továbbra sem. Már nem is látni a fotózást úgy el mentem, így csak fogom magam és leülök az egyik fa tövébe és most nagyon nem érdekel, hogy mi lesz a ruhával.

- Jól vagy? - guggol le elém Zayn. Felvont szemöldökkel nézek rá.

- Minek jöttél utánam?

- Jól vagy? - ismétli meg kérdését, nem törődve az enyémmel.

- Jól vagyok - forgatom szemeimet. - Mi lenne, ha leszállnál rólam? - vonom fel szemöldököm, mire ő elmosolyodik. Istenem, de szép a mosolya.

- A lehetetlent kéred - rázza a fejét, majd közelebb hajol. Számnál időzik el, de a világért sem tenne valamit. Csábít, hogy megcsókoljam, de nem én leszek, aki megteszi ezt a lépést.

- Zayn, most már vagy csókolj meg, vagy engedd, hogy visszamenjek - suttogom lehunyt szemekkel.

- Hmm, hadd gondolkozzak - mondja mosollyal ajkain. Türelmetlenül várom, hogy csókoljon már meg, de tudom, hogy nem fog. - Gyere Édes, menjünk vissza - távolodik el, egy pimasz mosollyal arcán.

- Utállak - nézek rá összeszűkített szemekkel, de azért elfogadom felém nyújtott kezét. Felhúz a földről, majd magához húz.

- Ugyan, dehogy utálsz - puszil arcon.

- Engedj el Zayn - motyogom. Félő, hogy megcsókolom, ha ilyen közel marad hozzám.

- A Maffiának dolgozol Ser, pillanatok alatt ki tudnád szabadítani magad, ha akarnád - mondja, majd mikor látja, hogy ezek után sem teszek szabadságom érdekében, elégedetten mosolyogva enged el. Kissé még elvarázsolva sétálok vissza, pont jókor. Avery akkor végzett így mehettem is utána.

- Nyugodt vagy? - kérdi Harry, mire én csak bólintottam. Tekintetem találkozott az elégedetten vigyorgó Zaynével.

- Mit csináltál vele, hogy nyugodt? - kérdi csodálkozva Harry. Köztudott, hogy nem lehet csak úgy megnyugtatni.

- Csak beszélgettünk - von vállat Zayn. Nem foglalkozva velük, koncentráltam inkább a fotózásra, ami szerintem jó is lett utána.

Abba kell hagynia az ilyenjeit Zaynnek. Nem játszat velem. Főleg, hogy ennyire eltud varázsolni. Avery mindenképp elakart menni, bulizni, ahova persze engem is rángatott volna, de inkább maradtam otthon. Niall is maradt, aminek örültem. Szeretek vele beszélgetni, és legalább nem leszek egyedül.

- Vigyázz rá! - hallom a földszinten Zayn határozott hangját.

- Vigyázok rá - nyugtatja őt Niall, majd csukódik az ajtó. - Előjöhetsz, elmentek - szól kicsit hangosabban, mire összefont karokkal sétálok elő.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

- Ugyan, észre lehet venni - von vállat, majd eldobja magát a kanapén.

- Persze, ha erre képezték ki az embert - forgatom szemeimet, de ő csak felnevet.

- Lazíts egy kicsit. - ránt le maga mellé a kanapéra. - Ismerkedjünk. - von vállat.

- Rendben - felelek összeszűkített szemmel nézve rá. - Kezdjük egy kérdéssel. Miért vagy ennyire gyanús?

- Ugyan Ser - nevet fel. - Ez nem jó kezdésnek. Kezdésnek inkább lazulj el. Tudom is hogyan. - mosolyog és már a konyhába is siet. Két üveg Whiskyvel tért vissza.

- Ugye, nem hiszed, hogy inni fogok? - nézek felvont szemöldökkel.

- De. Egyik a tiéd, másik az enyém. Igyál - adja a kezembe. Kis ideig nézem az italt, majd újra a szőke srácra nézek. - A többiek úgy sem jönnek egy hamar haza, addigra már kidőlünk majd. - noszogat tovább. Nagyot sóhajtva kortyolok bele egy nagyot. Niall leült mellém és ő is beleivott a sajátjába. Már jó ideje iszogattunk, talán a fél üveggel végeztem mikor Niall egy fogadást ajánlott fel.

- Miféle fogadás?

- Ha Avery és Eric összejönnek ma este, akkor megpróbálod Zaynnel a dolgot.

- És ha nem jönnek össze? - ráncolom a homlokom.

- Elmondom, miért vagyok gyanús - von vállat. Beleegyezően bólintottam és kezet is ráztunk Niallel.

- A vigyázás nem egyenlő a leitatással! - halk beszédre kelek fel, másnap reggel. Oda figyelnék, miről van szó, de a fejem rettenetesen fáj. Végül mikor rájövök, hogy én vagyok, a téma körül nézek a helységben. A kanapén aludtam hason, mellettem a földön pedig Niall aludt még. Feljebb ülök és Zaynt látom beszélni Harryvel és Erickel.

- Ugyan, lazíts már - nevet Eric, és Harry is mosolyogva bólogat. Van, amiben egyetértenek, csoda.

- Nem értitek. Sert napi szinten támadják. Részeg volt, és ha megtámadták volna? - tárja szét karjait Zayn. Van valami abban, amit mond.

- De nem támadták meg és ez a fő - állja tekintetét Eric. Nem szereti, ha nincs igaza.

- Attól, hogy neked nem fontos, nekünk még igen - suttogja idegesen Zayn.

- Ugyan - nevet Eric lesajnálóan. - Addig lesz nektek érdekes, amíg bele nem keveredik valami még nagyobb problémába. Aztán ott hagyjátok.

- Mi nem te vagyunk, Forks - mondja lesajnálóan Harry. Szemeiben mégis valami fájdalom volt, de hamar eltüntette azt a valamit.

- Ser - motyogta Niall. Ránéztem, mire ő mosolyogva tartotta kezét pacsira. Kuncogva csaptam bele.

- Végre fent vagytok - sipákol Avery, amikor bejön a nappaliba. Meglepő, de van idegesítőbb, mint magas sarkújának kopogása. A visító hangja.

- Nem hiszem el, hogy nem vagy másnapos - motyogom fejemet egy párnába temetve.

- De igen. De modellek vagyunk édes, tartanunk kell magunkat.

- Meg a francokat. - morgom a párnába, amit végül elvett tőlem. - Ne már - nyafogtam.

- Mire volt jó, hogy ittatok? - áll meg előttünk Liam.

- Nektek mire volt jó? - vág vissza Niall.

- Csak kieresztették a gőzt, lazítottak. Ugye édes? - mondja Eric és leül mellém. Fejemet ölébe helyezem, és úgy bólintok. Hajammal kezd el babrálni, mint mindig. Avery adott Niallnek és nekem fájdalom csillapítót, majd mind kettőnket felküldött a szobába, hogy tegyük rendbe magunkat. Mikor elkészültem az ágyamba feküdtem, de Avery szó szerint kihúzott onnan. Végül a kanapén kötöttünk ki, mellettem Niall ugyan úgy szenvedett. A többiek se voltak valami fényesen, hiszen ők is ittak. Egész nap csak a kanapén gubbasztottunk, a tévé is halkan ment. Avery miután csinált kávét, Eric ölébe foglalt helyet, aki nyakát kezdte puszilni.

- Összejöttetek? - kérdem álmosan. Aztán eszembe jutott a Niallel kötött fogadás. A francba.

- Igen - mosolyog Avery.

- Ez tudod mit jelent Ser drágám - mosolyog sunyin Niall.

- Óó, csak fogd be és élvezd, hogy te nyertél - hunyom le szemeimet, sóhajtva.

- Miről van szó? - kérdi Tod, aki szintén elég másnapos.

- Kötöttünk egy fogadást, hogy Avery és Eric összejönnek e az éjjel. - meséli mosolyogva Niall.

- Mi volt a tét? - kérdi most Louis.

- Az mindegy - felel gonoszan rám mosolyogva Niall.

- Utállak, csak hogy tudd. - nézek rá durcásan.

- Tudom - borzolja, össze hajamat majd magához húz, de fintorogva tolom el magamtól.

- Ugye tudod Ser, hogy holnap fotózás. Még ma össze kell kaparnod magad. - figyelmeztet Avery mosolyogva.

- Tudom - forgatom szemeimet. Elindítottak a fiúk egy filmet, amin én természetesen el is aludtam. Előtte viszont gondolataimba meredtem el. Miért olyan átkozottul titokzatos ez a társaság? Az egész annyira abnormális. Niall gyanús, egyszerűen nem tudom miért, de csak idő kérdése. Harry a főnök kedvence volt, róla se tudok sokat. Utálja Ericket, és a nővérét megölték. Valamiért összefüggést érzek ezekkel kapcsolatban. Zayn ebből a szempontból normális, ő már csak a tettei miatt köti le gondolataimat, ahogyan hozzám viszonyul. Úgy tűnik Liam és Louis a legártatlanabb.

Mellettem édes szuszogás hallatszik, derekamon is érzem ölelő kezeit. Lassan nyitom ki szemeim és nézem meg, hogy kivel is alszok. Zayn mellkasán fekszem, ő pedig még édesen alszik. Valószínűleg felhozott, amikor elaludtam és maradt is. Viszont ez nem változtat, ugyan úgy haragszom a barátnős sztori miatt. Az órára pillantok, öt óra van. Ideje lenne felébreszteni? Mondjuk egy kis csínnyel. Nem kreatívkodok sokat, egyszerűen lelököm az ágyról.

- Mi a... - hallom hangját a földről. Győztes mosollyal nézek rá, mire ő felnéz rám elsőnek értetlenül végül kínosan nevetve túr hajába. Még ilyenkor is hihetetlenül szexi. - Szóval ez a hála, amiért felhoztalak és maradtam is? - vonja fel szemöldökét mosolyogva.

- Ez a hála Perrie miatt - a lány nevét gúnyosan ejtem ki, ami szemet ütött neki. Elmosolyodott és fölém mászott.

- Féltékeny voltál? - kérdi, miközben szinte bele passzíroz az ágyba.

- Nem vagyok féltékeny típus - túrok bele sötét hajába.

- Tehát az voltál - mosolyog önelégülten.

- Én ilyet nem mondtam - rázom fejemet.

- Az nem jelenti azt, hogy nem gondoltad - mosolyog miközben apró puszit ad arcomra.

- Nem vagyok féltékeny a barátnőcskédre - hajolok közelebb hozzá, komolyan beszélve.

- Hazudsz - súgja, elégedett mosollyal ajkain. Azok az ajkak... Megelégelve a helyzetet fordítok helyzetünkön és én vagyok fölötte. Kezeit lefogom két oldalánál és úgy mosolygok rá felvont szemöldökkel.

- Hmm, jó nézni, ahogy fölöttem vagy - hümmög perverz vigyorral arcán. Nyakához hajolok, puszikkal hintem be, hallom, ahogy nehezebben veszi a levegőt.

- Még mindig nagy a szád Kicsi Zayn? - súgom füléhez hajolva, és bele harapok, kicsit meghúzom azt. Mikor újra szemeibe nézek, csillogó szemekkel néz rám. Csókra hajol közelebb, de visszanyomom. - Ne is álmodj róla - nevetek gonoszan. Ezúttal ő elégelte meg, hogy alul legyen és ő fordított a helyzetünkön így ismét alulról csodálhattam őt.

- El sem tudod képzelni milyen hamar, eltudnálak csábítani - súgja fülem mellé hajolva.

- Még mindig nagy a szád Kicsi Zayn. Csak nem értem miért - mondom szemeibe nézve. Én is tudom, hogy igaza van. De még sem mutathatom ki, hogy ez így van.

- Hogy a te nagy szádat betapasszam - mosolyog, ahogy ajkaimra néz. Tarkójánál fogva húzom magamhoz lassan. Szemei ajkaim és a szemeim között cikázik. Már csak pár centire vagyok tőle, amikor elmosolyodom. Ledobom magamról és győztes mosollyal ajkaimon megyek a szekrényemhez, hogy tiszta fehérneműt vegyek ki, majd a fürdőszobámba megyek. Büszke voltam magamra, hogy ezt hoztam ki Zaynből. De még miket fogok később, már előre várom. Hajamat kontyba fogtam össze és gyorsan lezuhanyoztam. Mikor végeztem felvettem a fehérneműt, és ki sminkeltem magam. Csak egy kis tusvonal és szempilla spirál, na meg az elmaradhatatlan piros rúzsom. Hajamat kiengedem, csak átfésülök rajta. Így megyek ki, tudom, hogy Zayn még a szobámba van. Nem is tévedtem, még mindig az ágyban feküdt, telefonját nyomkodta, amikor viszont kijöttem eltette azt.

- Azta - motyogta alaposan végig mérve. Elnevettem magam, ahogyan megbámult. Nem gonoszan, nem is büszkén. Egyszerűen csak jó kedvűen nevettem. Még korán volt így tudom, hogy a többiek nincsenek fent, ezért is mentem le így.

- Hé, hová mész...így? - szól utánam Zayn.

- Nincsenek még fent a többiek - vonok vállat rá mosolyogva, majd folytatom utam a földszintre. Egy kávét kezdtem el készíteni, amikor Eric jött be a konyhába álmosan. Szemei elkerekedtek mikor meglátott, majd perverz vigyorra húzta ajkait.

- Hmm, régen keltem már ilyen látványra - jön közelebb, derekamnál fogva húz magához.

- Már nem fogsz - mosolygok, ahogy kissé eltolom magamtól, és megfordulok, hogy elkészítsem kávémat végre.

- Ugyan Baby. Én tettelek ilyen rossz kislánnyá, ne taszíts el magadtól - súgja, amikor hátulról ölel át.

- Hagyj Eric - kuncogok, ahogy lelököm magamról karjait.

- Ahogy óhajtja, hölgyem - nem kell hátra fordulnom, hogy tudjam, mosolyog. Ismét egyedül vagyok, így már könnyebb elkészíteni a kávét. Két bögrével megyek vissza a szobámba, mikor bemegyek, az ajtót csak becsapom lábammal.

- Ezt megtudnám szokni - néz rám Zayn önelégült mosollyal.

- Mit is? - ülök mellé, míg átnyújtom az egyik bögrét.

- Nem csak, hogy kávét is kapok, de ráadásul ilyen látvány is társul hozzá - ül fel majd mondandója végén belepuszil nyakamba, amitől halkan nevetek.

- Mi a terv mára? - ülök mellé, ugyanúgy az ágy támlájának dőlök. Felhúzom térdeim és azon támasztom két kezem.

- Egy eseményre kell mennünk mindannyiunknak.

- Szuper - sóhajtok unottan.

- Valld be, hogy a sok ellenkezésed ellenére is szereted a modellkedést - néz rám félig felvont szemöldökkel. Biztos a dolgában, de hát igaza van.

- Szeretem, de a világért se vallanám be - mosolyodok el a végére. Zayn üres bögrémért nyúl, majd sajátjával együtt az éjjeli szekrényre teszi. Bebújik a takaró alá, ahova én is társulok. Mellkasára von, de nincs ellenvetésem, örömmel bújok hozzá. Mind ketten visszaalszunk, csak órákkal később kelünk fel, amikor is szokatlanul nagy csend van az egész házban.