7.rész - Érzelmi hullámvasút

Hey People's! 

Meg is hoztam a 7.részt, hiszen egy ideig nem tudok majd írni, egy hétig Erdélybe leszek, ahol nem hiszem, hogy lesz wifim ha mégis, akkor is csak telóról leszek tehát nem tudok írni. 

Ígérem utána bepótlom az elmaradt részt! ;) 

Feliz Pascua!  --  Kellemes Húsvéti Ünnepeket! 

Sok Pussz!

NiSzi xx

7.rész - Érzelmi Hullámvasút

Serena Black

- Zayn - motyogom álmosan, mikor felkelek. Pár perce fent vagyok, viszont szokatlanul nagy a csend a házba.

- Mi az? - motyogja álmos, mély hangján. Amit még szexinek is tartanék, ha nem aggódnék. Az elmúlt pár napban megtanultam, hogy tíz óra után már nincs csend a fiúk mellett. És már javában elmúlt tíz óra.

- Túl nagy a csend.

- Akkor aludj tovább - motyogja, tisztán látom rajta, hogy még álmos.

- Nem érted. - sóhajtok a fejemet rázva. - Gyanúsan nagy a csend. - az első szót megnyomom, pár pillanat múlva már nyitott szemekkel néz rám.

- Baj lehet?

- Nem tudom. Ezért nézem meg - tárom szét karjaim, majd felkelek, hogy az egyik fiókból elővegyem a fegyverem.

- Ez így még mindig nem tűnik helyesnek. Én vagyok a férfi, nekem kéne, téged védjelek, erre meg te mész - ráncolja homlokát, alkarjaira feltámaszkodik. Mosolyogva lépkedek hozzá.

- Ne ráncold, ráncos lesz - simítok végig ott, ahol a ránc fut végig arcán, ahogy szemöldökét felhúzta. Lehajolok hozzá, fülébe súgom a következő mondatom. - Lehet, hogy férfi vagy, de ebbe én vagyok a tapasztaltabb. Viszont bármikor máskor, másban megvédhetsz, nem ellenkezek. - szája sarkába apró puszit nyomok, majd kimegyek a szobából. Óvatosan nézek körül az egész házban, amikor egy papír,fecnit találok a hűtőre kitéve egy mágnes segítségével.

"Elmentünk, majd jövünk, addig szórakozzatok nyugodtan. H xx "

Tehát, ezért csendes a ház. Zavart mosollyal arcomon megyek vissza a szobába.

- Na, mi az? - kérdi Zayn, ahogy ugyan úgy feküdt az ágyban, mint amikor itt hagytam. Ráugrok az ágyra, majd Zayn ölébe mászok, és nyaka köré kulcsolom karjaim.

- Elmentek a többiek - vonok vállat.

- Tehát csak ketten vagyunk? - húzza perverz vigyorra ajkait, kezeit derekamra teszi.

- Csak ketten - mondom, majd elkezdem nyakát behinteni puszikkal.

- Tudod, ha ezt folytatod, nem sokára nem fogom csupán ennyivel beérni.

- Pedig kénytelen leszel édes - kuncogok fel.

- Biztos vagy benne? - kérdi, ravaszon mosolyogva. Felvont szemöldökkel nézek rá, majd a fürdőszobába rohanok előle, tudtam, hogy ezután maga alá akart volna teríteni. Elégedett mosollyal ajkaimon fordulok a tükör felé, rendbe teszem magam. A visszaalvás miatt, az előtte lévő munkám kissé tönkrement. Mikor kinyitom, újra az ajtót csak fejemet dugom ki és keresem Zaynt. Az íróasztalom előtt áll, valamit néz. Kilépek és becsukom magam után az ajtót, amire ő felfigyel. Közelebb jön, egészen a falig hátrálok.

- Nem menekülsz Sery - mondja már egy méterre tőlem.

- Vagy mégis - mondom és kifutok a szobából. Hallom lépteit magam mögött, de csak nevetve futok tovább. A lépcsőn az utolsó pár lépcsőfokot egyszerűen leugrok, amin Zayn kissé felnyög.

- Ha kitöröd a nyakad, megöllek - szól miközben tovább követ.

- Majd vigyázok - mondom, ahogy megállok a kanapé mögött. Ő is megáll velem szembe, a másik oldalt.

- Fogadjunk, hogy úgy is elkaplak - félig felvonja szemöldökét és mosolyogva néz szemeimbe. Itt állok, előtte egy száll semmiben, és ő mégis a szemeimet nézi. Meglepő.

- Úgy se fogsz - csípőre teszem kezeim, de mikor Zayn megindul az egyik irányba, már én is futok. Végül derekamnál fogva ránt magához.

- Ez nem ér, hamarabb indultál - szólok fel sértődöttséget színlelve.

- Ugyan édes - noszogat, de én csak előre megyek. Hirtelen megfordít és tol egészen a falig. - Ne duzzogj - mondja és felkap az ölébe. Lábaimat ösztönösen fűzöm dereka köré, kezeimmel vállába kapaszkodok, míg ő combjaimat fogja, hogy ne essek le.

- Nem is duzzogok - forgatom szemeimet.

- Akkor?

- Csak taktikázom Zaynie - mosolygok ravaszon. Kérdőn néz rám, de mikor újra beszélni kezdek zavartan sütöm le szemeim. - Hiányzott a közelséged. És számítottam rá, hogy ezt fogod tenni. Így hát taktikát használtam fel, hogy jobban a közelembe legyél - mikor befejezem Zaynre pillantok.

- El sem tudod képzelni, mennyire megakarlak most csókolni.

- Mi tart vissza? - húzom továbbra is az agyát, de még nem akarok csókolózni vele. Még nem. Persze, ezt keresztül húzza az, ahogyan néz rám, ahogyan közelít ajkaival és gyönyörű barna szemeivel. Elgyengülve várom végül, hogy megcsókoljon, de az ajtó hamarabb nyílik.

- Itt valamit nagyon megzavartunk - áll meg a bejárati ajtóban a csodálkozó Tod. Leugrok Zayn öléből és szemeimet forgatom.

- Ser, én nem járkálnék így, amikor ennyi fiúval laksz együtt - Harry alaposan mér végig, míg beszél.

- Nem is fogok, ha itt vagytok - forgatom szemeimet és idegesen szaladok fel a szobámba jól becsapva az ajtót. Különösebben nem idegesítettek fel, csupán az bosszantott, hogy megzavarták azt, amit Zaynnel elkezdtünk. Tudom, hogy több ilyen pillanatunk úgy sem lesz, ha rajtam múlik.

- Nyugodj le szerelmem - súgja nyakamba Zayn, dörmögős, mély hangján, amit annyira imádok. Szemeimet lehunyva mélyet sóhajtok.

- Nem vagyok a szerelmed - motyogom sértetten. Igen, sértetten. Nekem nem kell Zayn, én nem szeretem őt. Még csak nem is tetszik, hiszen ha valaki tetszik, kötődsz hozzá. Nekem ő csak az a férfi, akivel játszom és elakarom csábítani. Viszont aztán semmi. Ennél több nem kell.

- Megfogtad a lényeget - kuncog nyakamba, amitől akaratlanul is elmosolyodom. Mi? Miért hozza ki ezt belőlem? Ez nagyon nem jó.

- Hagyj - hangom ismét kemény és határozott lesz. Kezeit lehámozom magamról, majd szekrényemhez sétálok és gyorsan kapok fel egy farmert és egy fekete toppot.

- Mi történt? - hallom meg Zayn értetlen mégis kissé unott hangját.

- Mármint? - kérdem felé sem nézve, míg hajamat fogom össze egy laza kontyba.

- Megint ugyan az az elutasító lány vagy, aki voltál az elején.

- Csak annyit kértem, hogy hagyj - motyogom idegesen, nem is érdekel, hogy meghallja-e.

- Nem foglak, te is tudod - csak jobban felidegesített. Hirtelen fordulok felé és nézek farkas szemet vele. Elé sétálok, és állánál fogva irányítom fejét felém.

- Nem érdekel, mit teszel Zayn! A Maffiába vagyok benne, ha van egy kis csöpp eszed, akkor nem közelítesz meg. Nem csak azért, mert mások megölhetned, hanem mert én is képes lennék rá, hidd csak el. Nem akarok tőled semmit! - végig suttogva beszélek, majd mikor befejeztem ott hagyom a kissé sokkos, de annál idegesebb Zaynt. Lesietek a lépcsőn, tudom, hogy Averynek és nekem egy fotózásunk lesz, amit most egyenesen Tod készít.

- Av, Tod. Nem sokára fotózás. Haladjunk! - szólok rájuk idegesen és már látom, ahogy Eric és Harry is mozdulna. Őket követve pedig a másik kettő is. - Nem! - szólok rájuk rögtön. - Nem kell díszkíséret. Ha valami galiba van magam is eltudom intézni - folytatom, tovább idegesen majd az ajtó felé sietek. A kocsiba ülök, és inkább ott várom tovább két régi legjobb barátomat. Arcomat tenyerembe temetem, mélyet sóhajtok, ahogy az idegesség kezd még nagyobb lenni.

- Történt valami, ami miatt ilyen vagy? - kérdi Tod, aki elsőként szál be a kocsiba.

- Az égvilágon semmi - nevetek idegesen és gúnyosan.

- Akkor jó, ugyanis ezután ez rendezvény, amire mind annyian megyünk. Avnek Erick a partnere, neked is választanod kell valakit.

- Majd leszel te - intek hanyagul.

- Hívtam más, sajnálom - mosolyog, de csak szememet forgatom. Akkor hívom Harryt bánom is én, hogy kivel szenvedek. Minden olyan tökéletes volt mielőtt megérkeztek a többiek. Zayn és én. Olyan valódinak és tökéletesnek tűnt. De nem az. És nem is lesz.

  A fotózás után Avery elrángatott egy üzletbe ahol estélyi ruhát vettünk. Erősködtem, hogy ha már a megszokott fekete farmeromba és kockás piros ingembe nem mehetek, akkor legalább egy koktél ruhát vehessek fel, de nem. Az estélyi maradt. Tenger kék színű ruha, és fehér magas sarkút választott nekem Avery, amik nekem nem kifejezetten tetszettek. A sminkem a szokásos volt, ékszernek egy fehér fülbevalót és ugyanolyan színá diszkrét karkötőt kaptam. A hajammal Av mindenképpen akart valamit kezdeni, ezért a fodrász, aki a fotózásainkra csinálja a hajunkat, most is megcsinálta. Meglepően jó volt. A ruha viszont akkor sem tetszett. Tod végig hallgatta a hisztimet, hogy mennyire rosszul áll, hogy mennyire utálom ezt a ruhát és persze az elmaradhatatlan dolog, hogy miért nem mehetek egyszerűbb ruhába.

- Régen imádtad az ilyeneket.

- Az régen volt - forgatom szemeimet. Még egyszer végig nézek magamon a teljes alakos tükörbe, már teljesen elkészültem. Egyszerűen nem tetszik, amit látok. Fintorogva simítok végig a ruhán.

- Gyönyörű vagy, nincs miért aggódnod. - áll mögém Tod és hátulról megfogja mind két kezével csípőmet. Távolság tartó, mégis érezteti, hogy itt van mellettem.

- Nem áll jól ez a ruha - rázom a fejemet.

- Ugyan ez butaság - rázza a fejét. Kezeire teszem az enyéimet, egy ideig így állunk, miután, mint ha egy tánc mozdulattal csinálta volna, megfordított magával szembe. 

- Tartozol egy tánccal, ugye tudod? - kérdi pimasz mosollyal. 

- Ezer éve volt már Tod - nevetek, ahogy visszaemlékezem az estére. 

* Visszaemlékezés* 

- Légy jó! - mondja, anyu mielőtt bemegyünk. 

- Ő mindig jó - inti le apu, majd derekamnál fogva húz magához egy puszira. - Menj, Tod már vár - kacsint, majd ott hagynak engem. Todhoz megyek, hozzánk pedig csatlakozik Avery és Jade is. 

- Szóval lányok, mi a program? - kérdi Jade izgatottan. 

- Nem csak lány van itt - horkan fel Tod, de én csak nevetve veregetem meg a vállát. 

- Hivatalosan is lánynak vagy minősítve Tody. - kuncogok, de ő csak leint, egy ravasz mosollyal. Valamit tervez az biztos. 

- Én keresek valakit, akivel táncolhatok - int Jade és már egy fiú felé is veszi az irányt. 

- Én pedig megyek pár fotóssal ismerkedni, hátha kapunk még majd egy kis munkát. Aztán ne rosszalkodjatok - kacsint és már el is megy. Léptei kecsesek, mégis vannak bennük egy kis ugrándozások, mint a kislányoknak. Tod felé fordulok, aki egy pohár pezsgőt ad a kezembe, amit az egyik asztalról vett le. 

- Keressünk egy asztalt - derekamra teszi kezét, ahogy az egyik irányba terelget. - Vagy akár táncolhatnánk is. 

- Felejtsd el Tody - kuncogok fejemet rázva. Egy üres asztalhoz ültünk, ahol beszélgetni kezdtünk. Talán a harmadik pohár pezsgőt ittam, mikor felállt és kezét nyújtotta, amit elfogadtam. A teraszra mentünk ki, ahol magával szembe fordított, olyan helyzetbe, mintha táncolnánk. 

- Hmm, ha lány lennék, azt hiszem, ezt nem tenném meg - súgta, mikor már egész közel volt. Ajkai enyéim mellett voltak, így szám sarkába adott egy puszit. 

- Ne próbálj manipulálni - kuncogok, mire ő felvont szemöldökkel néz rám - Akkor sem táncolok veled. 

- Azt még meglátjuk - neveti el magát. 

*Visszaemlékezés vége* 

- Ezer év után, behajtom azt a táncot - kuncog, de én csak kimenekülök karjai alól. 

- Nem hiszem Tody - szólok neki vissza hátam mögül. 

- Azt majd meglátjuk Sery - siet utánam, kezét derekamra helyezi, így hátul fog. Nem bánom, hogy azt tette, mint anno. Akkor is szerettem ezt, ahogy most is. A kocsiba beszálltunk, ahogy Avery is és elindultunk a helyre. Végül partner nélkül megyek, ahogy Tod is, tehát ha olyan nagy szükséglet van, akkor egymásra számíthatunk. Mikor megérkezünk és kiszállunk, a tömérdek fotós már ott van. Ilyenkor csak mosolyogni kell és megállni pár képre. Végül mikor bejutottunk Avery elrohant Ericket megtalálni. Én körülnéztem, pár ismerős arcot láttam. A fiúk is ott voltak, ahogy pár modell illetve fotós. Sóhajtva indultam az első pincér felé, akit megláttam és elvettem kettő pohár pezsgőt. Az egyiket rögtön lehúztam, míg a másikkal a kezembe indultam jobban körülnézni. 

Látom Zaynt amint valakivel beszél, de nem megyek oda hozzá. A férfi elköszön én pedig az eddig ott lévő férfi mögött pár méterrel voltam. Zayn tekintete megakad rajtam, miután kezet fog a férfival. 

- Azta - nyögi, mikor végig mér. Mosolyogva fogtam meg ruhám egy kis részét és forogtam egyet. Most először tetszett ez a ruha. 

- Azért így jobb, mint egy fehérneműben - kuncogok, ahogy megállok tőle talán egy másfél méterrel. 

- Nekem azzal sem volt semmi ellenvetésem - harap alsó ajkába. 

- Rossz vagy Zaynie - emelem ég felé tekintetem, majd hátat fordítva neki megyek az egyik asztalhoz, ahol különböző, apróbb ételek vannak. 

- Utálom, mikor faképnél hagysz - morogja, ahogy megáll mögöttem. 

- Bántja az egódat? - nevetek halkan. Akárhogy is, imádok vele kötekedni. Zayn mellettem áll és alsó ajkába harapva néz szemeimbe. 

- Táncolsz velem? - nyújtja kezét, amire rá nézek, majd újra barna szemeibe. 

- Kéne? - kérdezek vissza pimaszan. Zayn elneveti magát, tudja, hogy nyert ügye van. Megfogja kezemet és a többi táncoló ember közé húz. A zene kellemes így jó táncolni. Zayn hirtelen megforgat, majd kipörget és vissza és ismét egy forgatás. Nevetve kapaszkodok vállába, arcomat szintén oda temetem. 

- Szeretem, amikor nevetsz - súgja fülembe, amitől csak elvörösödöm. Nem szokásom, de az ő jelenlétében egyre sűrűbben történik ez. Felemelem fejemet válláról és mosolyogva nézek szemeibe. 

- Annyira jól áll ez a ruha. Többször is hordhatnál ilyet. - fintorogva rázom a fejem. 

- Szép ruha, de nem tetszik magamon. 

- Pedig kéne - simít végig derekamon, ahol csikis vagyok. Kuncogok, észre veszi ő is, hogy ott egy érzékeny pontom van. - Szóval még csikis is vagy. Ez jó tudni. - mondja, ahogy újra végig simít ott. Kuncogok, míg ő megpörget így háttal vagyok neki. 

- Nagyon szokásoddá vált ez a pörgetés - nevetek, ahogy állát vállamon támassza meg. Felé fordítom, fejemet majd arcára adok egy puszit és ott hagyom. Újabb italért megyek, nekem ennyi tánc elég volt mára. Jól éreztem most magam Zaynnel, de nem akarok közelebb kerülni hozzá. Csak szedjen fel valami modell lányt itt és felejtsen el engem. 

  Az idő telt a rendezvényen, hozzám pedig már a negyedik fotós jön ajánlatot tenni. Csak egyet fogadtam el, ami Londonba van. A többi Franciaország, Spanyolország és több másik helyen lenne, de nem akarok többet így menni. Még egy olasz fotós ajánlatán elgondolkodtam, de azt még meglátom. Mindenkitől kaptam névjegy kártyát így már öt kis kártya van nálam. az ötödik egy cégvezetőé, aki nagyon szeretné, ha Avery és én átmennénk hozzá. Rögtön nemet mondtam, nem hagyom ott az anyámat. Ha már modellkedem azt csak miatt, nem másért és nem más cégnél. Mikor Averyhez is odament láttam, hogy a lány elsőnek kedvesen utasította el, végül mikor a férfi tovább erősködött, Avery sértődötten rázta a fejét. 

- Tudod mi jutott eszembe? - jelenik meg mellettem Harry. 

- Na, mi?

- Kérnék egy szívességet. 

- Na, ez már rosszul kezdődik. - sóhajtok. 

- Egy barátomnak sürgősen modell kéne. Holnap este lenne egy fotózása, Milánóban. 

- Nem! - rázom a fejemet határozottan. 

- Kérlek, Ser! - harap ajkába mondandója végén Harry.

- Nem - ismétlem meg önmagam. 

- Nagyon kérlek Serena - könyörög, mire szememet forgatva sóhajtok. 

- Akkor szükségem lesz valakire, aki elkísér. 

- Köszönöm! Egy angyal van Ser! - ölel magához, mire nevetve lököm el magamtól. Miután már újra láttam az embereket Harrytől, megláttam, amint Zayn az egyik modellel mosolyogva beszélgetnek. A lány nevetett valamin és megfogta Zayn vállát, aki szintén nevetett. A lány végig húzta a kezét Zayn karján végül Zayn kézfején állapodott meg, de ő zavartan elhúzta. 

- Ha látnád magad, szerintem még te is megijednél. Azért ne nyírd ki a csajt, Ser - sóhajt Harry, ahogy elveszi feszült kezemből a pezsgős poharat, mielőtt összetöröm. - Lefoglalhatom Zayn, amíg megölöd a lányt - húzza össze szemöldökét, de tudom, hogy nem gondolja komolyan. 

- A lányt foglald le - kapom rá tekintetem, de már újra a beszélgető és nevetgélő párt nézem. 

- Oké - sóhajt, majd oda indul. Ő is beszélget velük egy kicsit, majd oda hívja magukhoz az egyik fotós srácot és bemutatja a lánynak. Nekem épp elég ennyi, feléjük indulok és Zayn karjánál fogva húzom egy folyosó részre, ahol nincs jelenleg senki. Rögtön megcsókolnám szívem szerint, de még se. Nyakát támadom le, és jól látható helyen erősen szívni kezdem, csak éppen annyira, hogy látszódjon. Ezt még kétszer megcsinálom más helyen, a nyakán mikor felnézek barna szemeibe. Csodálkozva néz rám, mégis látszik rajta, hogy élvezte. 

- Csak az enyém vagy, nem másé. Nem azé a modell lányé, nem is Perrie-é. Csak az enyém. - utolsó mondatom, minden szavát erősen kihangsúlyoztam, teljesen komolyan beszéltem szinte fenyegetően. 

- Féltékeny voltál - kuncog, ahogy meglepődötten néz rám. 

- Az enyém vagy Zaynie, és nem adlak senkinek - súgom figyelmen kívül hagyva kijelentését, majd elindulok vissza. 

- Ha már te megjelölsz, nekem is illene - mondja, majd visszaránt, és most én vagyok, akit a falnak nyomnak. Elsőnek megpuszilja, nyakam majd szívni kezdi. Mikor végez újra apró puszit nyom oda. Ő csak kétszer csinálta, nem úgy, mint én. 

- Én letudom magamról rázni a nem kívánt személyeket, veled ellentétben - forgatom szemeimet sértődötten. Eltolom magamtól és faképnél hagyom. Zayn már az enyém, ezt észre kell vennie neki is, és a lányoknak is akik rá akarnak mászni. 

- Na, hogy ment? - kérdi Harry, aki amint meglát, csatlakozik hozzám. Látom, hogy a modell lány kérdőn néz körül, majd mikor meglátja Zaynt mosolyogva megy oda hozzá. 

- Tökéletesen - mosolygok elégedetten, mikor látom a lányon, hogy mosolya lehervadt és egy erőltetett mosollyal hagyja ott Zaynt. 

- Megjelölted, nem igaz? - kérdi Harry sóhajtva. 

- Ha már ő nem tudja lekoptatni a csajt, aki rá mászik, kénytelen vagyok én - fordítom felé a fejemet, Harry pedig szintén rám néz, szeme nyakamon akad meg és elmosolyodik. 

- Látom, nem hagyta csak úgy. 

- Neki jobban szükség volt erre, mint nekem - vonok vállat. 

- Ilyenkor idegesítő vagy, ugye tudsz róla? - lép elém Zayn, félig felvont szemöldökkel. 

- Tőlem mássz csak nyugodtan minden modell bugyijába, de akkor engem elfelejthetsz - teszem fel kezeim védekezően és elmegyek tőlük, de kezemnél fogva visszahúz. 

- Az lehetetlen - morogja, majd szám sarkába ad egy puszit. 

- Sejtettem - kuncogok, majd kibújok karjai közül és elmegyek. Hihetetlen miket hoz ki belőlem. Az egyik percben még féltékeny vagyok, de annyira hogy a lányt valóban megtudtam volna ölni. A másik percben dühös leszek rá, majd mond egy mondatot és ismét a lábai előtt heverek. A legrosszabbakat csinálja velem.