5.rész Part II. - Utazás

Hey Peoples! :)
Itt lenne az 5.rész 2.része. Ez sem lett valami hosszú, sajnálom.
Sajnos erre a blogomra kevesebbszer tudom hozni a részeket.
Azért igyekszem.
Pussz

NiSzi xx

5.rész Part II. - Utazás

Serena Black

- Tudom, hogy nézel. Érzem. - mondom rá sem nézve. Barna szemei csalogatnak, hogy nézzem őket, de nem teszem.

- Valóban. - feleli, tekintetét le nem véve rólam.

- Ki szeretnéd próbálni? - nyújtom felé felvont szemöldökkel fegyveremet. Muszáj gyakorolnom, nem adom meg senkinek azt az örömöt, hogy valamikor fegyvertelen legyek.

- Hány embert öltél meg vele? - kérdez vissza.

- Ezzel egyet sem. Azzal viszont - mutatok egy másik fegyverre. - Hármat. Azzal pedig - mutatok a kedvenc tőrömre. - sokat. Nem hiszem, hogy megtudnám számolni.

- Csak azért mondod, hogy el ijessz magadtól. - néz rám összeszűkített szemekkel.

- Ó, nem. Valóban rengeteg embert ölt már meg. - hallom meg a már jól ismert hangot mögülem. - A legtöbbnél jelen voltam. - mondja Eric, majd átölel hátulról. Ő nem szól semmit csak figyeli, ahogyan Eric ölel. - Megyek egy munkára. Nincs kedved jönni?

- Most nincs. - rázom fejemet, majd ad egy puszit az arcomra és elmegy.

- Kibékültetek?

- Nem. - felelek egyszerűen. Újra kezembe veszem a fegyvert, ráteszem a hangtompítót és lövök az egyik fába. Nem találtam el.

- Ne így tartsd a kezed. - szólal meg Göndörke a hátam mögül. - Add - nyújtja a kezét, mire én unottan adom oda neki a fegyvert. Újra tölti, céloz, és bele talál.

- Próbáld meg - adja vissza a fegyvert. - Nyújtsd ki a karod úgy egyszerűbb. Mérd fel a távolságot, majd célozz és lőj. - adta a tanácsokat, amiket követtem. Egyenesen oda ment a golyó ahova kijelöltem a pontot. Elégedetten mosolyodtam el, amiben egy kis gonoszságot is vegyítettem.

- Add most én. - jött ki a hátsó kertbe a Szöszi is. Szemforgatva adtam át neki a fegyvert. Kizárt, hogy eltalálja, semmi tapasztalata. Tévednem kellett, ugyanis rögtön eltalálta. Nem szólva semmit, nem kimutatva döbbenetem veszem vissza fegyveremet az önelégülten mosolygó Nialltől. A Szöszi és Göndörke bementek így újra a barna szemű démonommal voltam csak.

- Még mindig nem csábít? - kérdeztem semlegesen. Megrázta fejét majd leült mellém a fűbe.

- Más csábít. - feleli végig mérve, alsó ajkába harapva.

- Állj be a sorba. - kacsintok rá, majd ott hagyom. Ő fog megölni. Majd hogy nem nap, mint nap veszélyeztetem az életem mégis ő fog megölni. Mert ő az én Démonom, Zayn az.

***

- Te miért vagy itt? - nézek kissé csodálkozva Todra, amikor a magán repülőgépünkre szállunk fel. Avery, Eric és Harry a védelmem miatt a többi fiú pedig már csak úgy jött. És persze Tod.

- Norah küldött mondván felügyeljelek téged. - mosolyog gonoszan.

- Mint ha nem lennének már elegen. - forgatom, szemeim majd helyet foglalok a már ülő Eric mellett.

- Csak megvédelek, ez mióta baj? - súgja, fülembe Eric, mikor a többiek nem figyelnek.

- Nem rád gondoltam. - nézek rá halványan mosolyogva.

- Reméltem is. - kacsint, majd visszafordul telefonja felé.

- Úgy várom Berlint. - lelkesedik Avery, amikor helyet foglal velem szembe. Mellé Tod társul és várja reagálásom. - Te is Ser?

- Hogyne, persze. - mondom gúnyosan, ami miatt Todtól egy rosszalló pillantást kaptam.

- Majd eljössz velem vásárolni is, ugye? - kérdi csillogó szemekkel. Annyira kislányos még. Az ember lehetetlennek találna nemet mondani neki.

- Nem egészen. - nevetek gúnyosan. - Mi történt a másik két lánnyal, akik jöttek volna? - nézek Todra hiszen ő mindig mindent tud az ilyenekkel kapcsolatban.

- Három. - javít ki. - Az egyik modell már ott van, a másik kettő vissza mondták. - feleli, én pedig bólintok.

Megkezdték a felszállást én pedig csak Eric vállára dőlve figyeltem a többieket. Éreztem Tod tekintetét magamon, és amikor ránéztem szembe találtam magam barna szemeivel, amik ugyan úgy kitartóan néztek engem. Szemezésünket Eric tenyere a combomon szakította meg. Avery is végig követte tekintetével ezt a mozdulatát Ericnek, majd felállt és elsietett.

- Menj utána. - szól rám Tod, mire én csak felvont szemöldökkel nézek rá. Ezt most ő sem gondolhatja komolyan.

- Már miért tenném?- Csak menj utána Serena - sóhajt idegesen. Szememet forgatva állok fel és megyek a mosdóba Avery után. 

- Miért rohantál el? - kérdem rögtön, amikor elé állok. Lesüti szemeit és nem válaszol, majd mély levegőt véve erőltet magára mosolyt, ami még őszintének is tűnik. 

- Kicsit rosszul lettem, ennyi az egész. 

- Ne próbálj hazudni ráadásul bele a szemembe. - nézek rá összeszűkített szemekkel. 

- Semmi bajom Serena. - mosolyog rám. 

- Avery - szólok rá a fejemet rázva. - Eric az. Persze, hogy ő - nézek rá, mikor rájövök mi is ehet a baja. - Tetszik neked. - vonom fel a szemöldököm. 

- Nem - tiltakozik rögtön. 

- Nem kérdés volt - intem le mosolyogva.  - Ha akarod őt, szerezd meg. Nem állok az útjába. - kacsintok rá, majd megfordulok és kimegyek. Ahogy megfordulok, lehervad a mosoly arcomról. Még, hogy nem állok az útjába. Nem a barátnőm. Lehet, hogy régen az volt, de már nem. Csak munka miatt vagyok vele és Toddal. Eric az enyém és az enyém is marad, történjék bármi. 

- Minden rendben? - kapja el karom Zayn, amikor elhaladok mellette. Felvont szemöldökkel nézem karját az enyémen.

- Nem szereti, ha hozzá érnek. - szól Eric, mosolyogva figyelve minket. 

- Mert amikor te tapizod az más mi? - kérdez vissza Harry gúnyosan. 

- Én megtehetem. - feleli büszkén Eric. Zayn kérdőn néz rám, én pedig nem foglalkozva vele nézek fel Ericre felvont szemöldökkel, alsó ajkamba harapva, mosolyogva. Rám kacsint, amitől csak jobban elmosolyodom. Zayn erre már elenged, én pedig rá nézek, és csak állok tovább. Ismét elvesztem barna szemeiben. Mindig ez történik. Ericnek és Todnak is barna szemeik vannak, de Zayné különleges. 

- Leülsz Baby? - kérdi Harry a mellette lévő helyre mutatva, ami Zayn és ő közötte van. 

- Ser - szól felvont szemöldökkel Eric. Tudja, hogy elgondolkodtam rajta. Vissza nézek Harryre és fejemet csóválva válaszolok. 

- Nem. - felelek és vissza indulok Erichez. 

- Irányítja - hallom halkan Niall hangját. 

- Mint mindig mindenkit. - helyesel Harry is. 

- Hogy lehet, hogy én magasabb posztban vagyok, mégis te parancsolsz mindig? - kérdem, Erictől mikor leülök mellé. 

- Mert én vittelek bele ebbe az egészbe Cica. Én pedig régebb óta vagyok benne. - feleli és ad egy puszit arcomra. 

- Most ne - motyogom elhúzódva tőle. Kérdőn néz rám, de csak másfelé kezdek nézni. Toddal találkozik a tekintetem, aki kérdőn néz rám. 

- Mi volt ez? - tátogja. 

- Semmi - tátogok én is. Nem hisz nekem ezt tisztán látom rajta. 

- Tudod Forks ennyi erővel te is ugorhatnál, amikor én szólok neked. - szól Ericnek Harry. 

- Miért is Styles? 

- Én is régebb óta vagyok ebbe benne, mint te. - néz rá felvont szemöldökkel Harry, mire Eric nem válaszol, elfordítja a fejét. Ezt nála a vereség jelenti. Mosolyomat elfojtva nézek Harryre, aki rám kacsint. Megvédett. 

  - Serena ébredj. Megérkeztünk - szólongat halkan Liam. Összeszedjük minden cuccunkat és leszállunk a gépről. Nem volt kedvem semmit sem csinálni, csak tovább aludni. Ahogy megérkeztünk a házba, amit addig kibérelt nekünk anyu cége, amíg itt leszünk, én megkerestem a nekem tetszőleges szobát és bezárkóztam. Rögtön elfeküdtem az ágyon és még egy jó kiadós alvást terveztem. Valaki más viszont máshogy tervezte. 

- Alszol? - hallom meg suttogó hangját. 

- Szeretnék - felelek nem túl kedvesen, ugyanúgy tovább feküdve. Megfordulok a hátamra és úgy nézek az előttem álló Zaynre. Alaposan végig mér, majd hirtelen mozdulatokat tesz. Fölém mászik és fejemnél támasztja meg magát kezeivel. Szemeiben elmerülve, simítok végig arcán majd túrok hajába is bele. Közelebb hajol, hogy megcsókoljon, de nem jött össze. Ugyanis valaki kopogott az ajtómon. 

- Bemehetek? - szól az ajtó mögül Avery. 

- Most ne. Meztelenül vagyok. - szólok vissza ugyanúgy Zayn szemeit nézve. Nyakamba temeti, arcát úgy próbálja visszafojtani a nevetését. 

- Akkor én bemehetek? - hallom Harry nevető hangját. 

- Álmodba Harold 
- Már meg volt Baby. - szól nevetve, erre már én is elnevetem magam. 

- Oszolj az ajtóm elől. - szólok nekik, majd hallom a távolodó lépteket. Zayn eközben nyakamat hinti be apró puszikkal egészen arcomig. 

- Le kéne állnunk - suttogom lehunyt szemekkel. 

- Le kéne. - suttogja ő is, de ugyanúgy folytatja. Hirtelen fordítok helyzetünkön és én kerülök felülre. Csípőjére ülök, és ugyan úgy kezdem csókolni nyakát, mint ő az enyémet az előbb. 

- Már nem is vagy olyan fáradt. - kuncog halkan. Mosolyogva nézet fel szemeibe és fogom két kezem közé arcát, míg ő csípőmet fogja. Szája sarkába adok egy puszit és legördülök róla. Magához húz, átölel, aztán nyakamba puszil. 

- Miért jöttél eredetileg? - kérdem halkan. 

- Egy csókért, de ezzel is beérem. - kuncog fülembe. 

- Hagyjál aludni Malik. - mondom, miközben fejemre húzom a párnám. 

- Nem tehetem, bocsi - sóhajt mosolygós hangon majd felkapva engem az ölébe visz ki a szobából. Amikor rájövök, hogy a szobán kívül vagyunk, leugrom az öléből. 

- Hagyjál Malik, van lábam is. - forgatom szemeim. Ami a szobában történt az ott is marad. 

- Az előbb még nem voltál ilyen vad Sery - suttogja a fülembe, hátulról megfogva derekam. 

- Megmondtam, hogy hagyjál. - szólok rá még egyszer, majd mikor a nyakamba puszil, a gyomrába vágok, így fájdalmába összegörnyed. 
- Miért bántalmazod Zaynt? - kuncog Niall, aki utánam sietett. 

- Nem érti, hogy nem szeretem, ha hozzám érnek. - felelem rá sem nézve. Niall halkan nevet mellettem, mikor eszembe jut valami. - Hogy lehet, hogy múltkor egyből eltaláltad a fát, amikor lőttél? 

- Ráéreztem. - von vállat mosolyogva. Gyanús nekem. Biztos vagyok benne, hogy nem csak ennyiről van szó. A konyhába megyünk, ahol érdekes dolog fogad. Eric mosolyogva nyomja Averyt a pultnak. Úgy látszik valamit nagyon megszakítottunk, legalábbis Avery piruló arca ezt mutatja. Nem törődve velük veszem ki a hűtőből az ásványvizet és töltök magamnak. Megiszom, majd vissza indulok a szobámba most már valóban aludni. 

- Nem is zavar, amit az előbb láttál? - kérdi csodálkozva Niall. 

- Nem - vonok vállat. - Avery nem tehet róla, Eric pedig egy gerinctelen féreg. Különben sem vagyunk együtt. - mondom, majd becsapom a szobám ajtaját előtte. Elfekszem, és most már valóban elalszom. 

Pár óra múlva mocorgásra kelek. Máris nem vagyok olyan fáradt. Kinézek az ablakon és a ház előtt egy nem éppen jó kinézetű férfit látok. Amikor meglát, engem gonoszan kezd mosolyogni. Nem tetszik ez nekem. Előveszem fegyverem a táskámból, felveszem a cipőmet és sietve kezdek lemenni a lépcsőn. 

- Hova mész? - kérdi Harry, amikor a nappali mellett haladok el. Visszafordulok és fegyveremet felmutatva, mosolyogva válaszolok. 

- Megismerkedem az itteni támadómmal. 

- Megyek én is. - csillannak fel a szemei. 

- Te maradsz. Nem vagyok olyan béna, hogy egyetlen embert ne tudjak elintézni. - forgatom szemeimet. 

- Most megfogod ölni? - kérdi félénken Louis. 

- Valószínű. Lehet, hogy csak lábon lövöm, még eldöntöm. - vonok vállat mosolyogva és ott hagyom őket. Halkan megyek ki, de szükségtelen a férfi már észrevett. Fegyveremmel a kezembe lopódzok a férfi mögé így észre sem veszi, hogy mögött vagyok. Illetve tévedtem ugyanis a következő pillanatban megfordult és egy kés röpült felém, de még időben elhajoltam tőle. A következő elől viszont már kevésbé ment, de még ez is csak a pulcsimat érte. Viszont azt elszakította.

- Ez hiba volt. - nézek rá idegesen. Lövök egyet a bal combjába, de neki ennyi elég is. Egy kocsi felé szalad, ami valószínűleg az övé, beszáll és elhajt. Elégedetten megyek be a házba és a nappaliban ülök le Harry mellé durcásan. 

- Gyors volt. 

- Elszakította a kedvenc felsőm. - mutatom fel idegesen a szakadt részt. 

- Majd kapsz másikat - vonja meg a vállát. 

- Az nem ugyan az. - forgatom szemeimet. A konyhába megyek, hogy egyek, előtte viszont elrejtem a fegyverem. Eric a konyhába van ő is szintén eszik. 

- Ne felejtsd el Ser, hogy nem szabadna ilyen jóba lenned velük. - mutat a nappali felé, vagyis a fiúkra céloz. 

- Mert, hogy? - vonom fel a szemöldököm. 

- Kedveled őket? 

- Azt hiszem. - vonok vállat. 

- Akkor ne felejtsd el, hogy bántódásuk eshet. Ez a Maffia kedvesem.