4.rész - Féligazság

 Drágáim! :)
Meghoztam a kövi részt, mint láthatjátok.
A csoda az, hogy időben hoztam! :D
Nem olyan hosszú, pedig oldalszámra annyi amennyit írni szoktam mégis olyan kevésnek tűnik. :/
Meg hát, hogy őszinte legyek nem olyan jó ez a rész most. Nem monstanra terveztem azt a dolgot, ami megtörténik, de muszáj volt bele írni.
Mikor elkezdtem írni nem tudtam a továbbit csak az elejét, de a napokban nagyjából meg van.
Jó olvasást!
Sok Puszi!

NiSzi xx

 4.rész - Féligazság

Harry Styles:

- Hogy mi? Milyen alvilág? - kérdi értetlenül Louis. Basszus. Nekik erről nem szóltam semmit.

- Elmondod te vagy majd én? - vonja fel szemöldökét Serena. Ez a csaj...Hihetetlen. Úgy értem hihetetlen, hiszen egyben kecses modell is tud lenni és a Maffiában is benne van, ráadásul rólam is könnyedén mindent kiderített. Nyilván nem a legelső embert kérdezte meg, hogy mit tud rólam hanem ő nyomozta ki saját maga, egyedül. És ő az utódom...Amint ő is mondta információkat szerez és a régi főnököm kedvence. Nem tudom, hogy most megvessem emiatt vagy féljek. Na, nem mintha annyira kéne félnem hiszen én is majd nem hat évig voltam ebbe benne, azt hiszem letudnám nyomni a kiscsajt. De mégis csak már évek óta próbálom elkerülni ezt az egészet, nem dőlhet össze ez az egész.

- Mióta vagy benne? - kérdem figyelmen kívül hagyva Louis és az ő kérdését is.

- Két éve - feleli rezzenéstelen arccal.

- Vagyis akkor ténylegesen az utódom vagy. Két éve mentem el onnan - mondom bár ezt jobban inkább magamnak mondom.

- Tudom. - forgatja meg barna szemeit.

- Persze, hogy tudod. - nevetek fel kínosan. Ő is elmosolyodik majd sóhajt egyet amikor megcsörren a telefonja.

- Azt ne mond, hogy mennem kell - hunyja be szemeit. Most, hogy jobban megnézem látom szemei alatt a karikákat amiket bár a fotózáson szépen eltüntettek, de most kevesebb sminkkel tisztán látszik. Fáradt arca, karikás szeme kissé kezd ismerős lenni, mint amikor én voltam benne ebbe.

- Nem mehetnék haza aludni? Jó, értem...Felfogtam. - nyitja ki szemeit és dühösen nézi másik kezét ami ölében pihen. Majd rám kapja tekintetét és elmosolyodik gonoszan. - Nem hiszed el kivel találkoztam. Harry Stylessel. - mondja ki gúnyosan nevemet én pedig csak szememet forgatom. - Tessék? - kérdi szinte sikítva, elkerekedett szemekkel. - Nem fogom oda vinni. Felejtsd el! Nem érdekel...Add meg a címet és elvégzem a munkát...Akkor sem fogom oda vinni neked! Jó...Szia! - vitatja le a beszélgetést és dühösen nyomja ki a telefont.

- Nos, úgy néz ki a főnök hiányol téged - mondja gúnyosan én pedig csak vállat vonok. Sóhajt egyet fáradtan majd feláll.

- Most komolyan itt hagysz mikor bekavartál a szarba? - kérdem felháborodva ő pedig vissza ül a székre.

- Nem miattad. - mondja szikrákat szóró szemmel. - Rohadtul nem érdekel mibe kevertelek! Maradok, de csak azért mert most semmi kedvem a munkához. És mert kíváncsi vagyok, hogy mászol ki ebből. De csakis akkor ha utána segítesz! - mondja és kezét nyújtja a megállapodáshoz.

- Rendben - sóhajtok és kezet rázok vele. Kénytelen vagyok segíteni.

- Viszont a magyarázatot már otthon hallgatnánk meg - szól közbe Liam. Mind beleegyezünk és miután becsomagoltattuk a kajánkat, elindulunk hozzánk. Tippem nincs milyen magyarázatot adhatnék. Kénytelen leszek az igazat mondani, de ez nem nagyon van ínyemre. Serenára nézek, aki alig észrevehetően nézi Zaynt ajkaiba harapva. Tekintetéből furcsa csillogás kivehető, a fiú felé szinte elnyúl a furcsa viszonyulása felé. Vicces, hogy Serena a Maffiában van benne mégis képes Zaynre így nézni. Amikor észre veszi, hogy bámulom őt rám néz. Mosolyogva bökök fejemmel Zayn felé alig észrevehetően, mire ő csak szemeit forgatja és az ellenkező irányba néz. De most viszont Zayn nézi a lányt. Hát ezek aztán egymásra találtak. Zayn is ugyan úgy néz Serenára, mint azt a lány tette. Nem szerelemmel, nem vonzódással mégis valami különös kapocs van közöttük láthatóan. Ezt játszották, amíg a házhoz nem értünk, ahol Louis kissé dühösen lökdös bennünket a nappali felé. Letelepszünk a kanapéra, Serenával egymás mellé míg a fiúk elénk. Mint valami kihallgatáson.

- Szóval az elejétől akkor. - kezdi komolyan Liam. - Milyen munkáról van szó amit Serena csinál?

- Információ szerzés. - húzza ki magát Serena, mint ha erre büszke lenne, de ahogy elnézem szemei csillogását egy kicsit az is. Teljesen megőrült? Erre büszke lenni? Nem, Serena kimondottan nem normális.

- És te erre büszke vagy? - sziszegem idegesen neki.

- Nehéz meló, sokan kibuktad belőle. Jó hogy büszke vagyok, ha az egyik legjobb vagyok benne. - mondja kissé talán felháborodva.

- És Harry te ugyan ezt csináltad? - folytatja Liam mint aki meg sem hallotta amit Serenával beszéltünk. Komolyan tényleg mint egy kihallgatáson. Csak bólintok, de azt nem teszem, hozzá, hogy a gyilkolás is benne volt. Serena rám kapja tekintetét, de én csak csendre intem szemeimmel.

- Milyen alvilágról beszéltetek? - kérdi Louis komolyan, bár szemében egy kis kíváncsiságot fedezek fel. Nem csupán kíváncsiság inkább szinte érdeklődik ezek a dolgok iránt.

- Elmehetnék a mosdóba? - kérdi csendesen, rekedt hanggal Serena és felemeli eddig lehajtott fejét. Az előbb még nem ilyen volt a hangja.

- Folyosó végén balra - mondom ő pedig bólint és elindul a mosdóba.

- Addig te nem akarsz megmagyarázni pár dolgot? - kérdi Zayn felvont szemöldökkel.

- Nélküle nem. - rázom fejemet határozottan. A fiúk sóhajtanak egyet majd várunk pár percig, egészen addig amíg kanapén hagyott telefonja nem kezd el csörögni.

- Ser, telefon - kiálltja Niall mi pedig mérgesen nézünk rá.- Mi van? - kérdi megvonva a vállát. Sóhajtok amikor erre nem reagál majd Serena telefonját megragadva megyek a mosdó felé. Bekopogok, de semmi válasz. Kopogok megint, de most sincs semmi.

- Serena, csörög a...- kezdem miközben benyitok, de elakadok mikor meglátom a földön fekvő eszméletlen lányt. - Srácok! - kiálltok segélykérdőn majd ijedten térdelek le Serena mellé. Megnézem pulzusát majd végig nézek rajta, de semmilyen sérülést nem fedezek fel rajta.

- Mi történt? - kérdi ijedten Zayn és ugyan úgy letérdel Ser mellé.

- Nem tudom, itt volt így mikor bejöttem - nézek a lányra, de most sincs semmi reagálás.

- Hívjatok orvost! - mondja Zayn majd felveszi ölébe az ájult lányt, elhalad a maradék döbbent három fiú mellett és felviszi őt az emeletre. Utána sietek, miközben Louis már veszi elő telefonját, hogy orvost hívjon.

- Túl gyorsan veszi a levegőt és látszólag nem valami nyugodt - aggodalmaskodik Zayn amikor utolérem őket és ő a saját szobájába viszi Serenát.

- Louis már hívja az orvost. - motyogom kissé idegesen. Mégis mi a fene történt? Alig pár percre ment ki. Ember nem tehette ezt a kárt, nem tudnak bejutni hozzánk. Magában kárt nem tett. Csakis valami más probléma lehet. Nem tudtuk mit tehetnénk, csak az orvosra vártunk aki kiküldött minket a szobából, amint megérkezett.

- Még több magyarázattal tartoztok. - sziszegi idegesen Louis. Még sosem láttam ilyennek.

Elkell nekik mindent mondanom. De ha kiderül minden, félni fognak tőlem. Megvetnek majd. Hiszen rengeteg embert öltem már meg. Serenát annyira nem ismerik, vele nem is kell találkozniuk már, ha nem akarnak. De nekem ők a barátaim, a banda társaim. Még az is előfordulhat, hogy félni fognak tőlem. Hiszen a nővérem is félt tőlem, a saját tulajdon öccsétől.

Serena Black

- El kell nekik mondani mindent - mondja halkan Harry. Csak ő van a szobában, nem rég keltem fel. Csak kimerült a szervezetem az orvos szerint. Harry törökülésben ül az ágyon velem szembe. Elgyötört arccal mered az ölében pihenő kezeire majd sóhajtva túr göndör fürtjei közé.

- Hazudhatsz is. - vonok vállat, ugyan olyan hangszinttel megszólalva.

- Szemétség lenne. - rázza fejét hevesen.

- Akkor mond el az igazat.

- Neked tudja valaki? - néz fel rám kétségbeesetten.

- A szüleim. - vonom meg ismét vállaimat. A szüleim, de ők is utálnak.

- Ők megértik mert a szüleid. - legyint és elnéz más felé. Nem szólok semmit. Nem mondom el, hogy a szüleim utálnak, hogy megvetnek, hogy eltávolodtunk egymástól. Persze azt sem, hogy ezzel az jár együtt, hogy nincsenek barátaim, akik megvetés vagy félelem nélkül lennének velem. Erickel is csak azért voltam eddig, mert ő volt az aki, ha ránéztem elmosolyodott, kedvelt így is, úgy, hogy tudott mindent. Aki így is szeretett.

- Beszélek velük én. - szólalok meg komolyan. Értetlenül és meglepődve néz rám.

- Vagyis... - kezdi várva, hogy én fejezzem be.

- Vagyis hazudok nekik én. Ha te nem beszélsz velük, nem kell hazudnod. - adok egy eyszerű magyarázatot, amit ő kissé furcsállva a dolgot de rábólint.

- Amúgy ez kinek a szobája? - nézek végig a fiús, kissé rendetlen szobán. Az illat, ami körbe lengi a szobát mámorító mégis kellemes.

- Zayné - feleli mosolyogva. Bólintok mondván, hogy értem majd jobban körül nézek. - Tetszik neked ő nem igaz? - fekszik el mellettem fejét kezein támasztva. A mosoly, ami elterül arcán szinte zavarba ejtően vicces.

- Nem - rázom fejemet összeráncolt szemöldökkel.

- Láttam, ahogy ránéztél - erősködik továbbra is ugyan olyan arckifejezéssel.

- Sehogy sem nézek rá, téma lezárva. - forgatom szemeimet idegesen. Igaza van, tényleg máshogy nézek Zaynre, de nem úgy, mint aki tetszene nekem. Másképpen, de én se tudom, hogy hogyan.

- Ugyan már, tud... - kezdené tovább a dolgot, de csörömpölés hallatszódott a földszintről. Ösztönösen keltünk fel mind ketten és rohantunk le. Harry ért le előbb és elkerekedett szemekkel néz be a nappaliba, de máris cselekedik.

- Serena maradj ott! - szól Louis féltően. Benézek a szobába és látom, hogy Niall fejéhez valaki tart egy pisztolyt, Louis ijedten néz, Harry pedig már mozdulna ösztönösen csak úgy, mint én.

- Ser, mondtam, hogy maradj ott! - szól remegő hangon Louis amikor lassan megindulok a férfihez. Elmosolyodom mikor a férfi keze kissé megremeg.

- Ugye tudod, hogy nem jó pont hozzám jönni? Hiszen már a kezed is remeg. - hangom kissé mély lesz, ahogy komolyan még is mosolyogva nézek a férfira. Harry eközben a férfi mögé oson és saját térdét a férfi térd hajlatába nyomja, kezeivel vállánál hátra rántja ezzel segítve a hátra esést. A fegyver kiesik a férfi kezéből Niall pedig remegve néz ránk.

- Indulj! - szólok Niallre ideges tekintettel, ugyanis a férfi már talpon is volt Harry pedig eszméletlenül a földön. - Indulj már! - szólok Niallre még egyszer, majd a férfit gyomron rúgom. Ő így térdre rogy, de egy mozdulattal engem is a földre ránt bokámnál fogva. Fejemet beverem, érzem, ahogy kiserken vérem. Ettől csak még inkább beindulok és ülök fel majd könyökkel a bordáiba ütök. Tudom már, hogy egész fájdalmas egy ilyen ütés. Fejét a földhöz csapom, látszik, hogy kissé megzavarodott így. De ütéseim még sem voltak elég erősek. Felszedte a földről elejtett fegyverét és a fejemhez nyomta. Lazán mosolyogva álltam előtte.

- Komolyan ennyire hülye lennél? - kérdezem mosolyogva.

- Mármint? - kérdez vissza.

- Megölni egy ilyen nagy embert mint én? Nézzük csak. A főnököm biztosan megölne, sőt még abban is biztos vagyok, hogy Eric is. Az apám ügyvéd. Ez is egy fő dolog. - A tervem látszólag bevált. Gondolatai elkalandoztak, ezt pedig kihasználva csavartam ki a fegyvert a kezéből. Azzal viszont nem számoltam, hogy ő így a földre taszít és még ott is a fejemhez fogja a fegyvert. Itt már kezdtem kicsit megijedni, de nem mutattam ki. Hiszen ha a földön vagyok esélytelen túl élni. Mosolyogva szorította a fegyvert a fejemhez én pedig láttam felkelni a földről Harryt. Kihúzta a mellette lévő fiók legalljából egy pisztolyt. Rám nézett végül bólintott és a férfi mellett csúsztatta hozzám a fegyvert. Felkaptam majd elsütöttem a férfi szívére célozva. Gyorsan gurultam arrébb és esett az én helyemre a halott férfi. Hátamon fekte egyik térdemet felhúzva, pisztolyt fogó kezemet fejemre téve lehunyt szemmel sóhajtottam.

- Jól vagy? - hallom meg Harry hangját.

- Életemben eddig ez a második lövésem - sóhajtok majd felállok. - Ezzel most mit kezdjünk? - mutatok fintorogva a férfira.

- Magyarázatot! Most! - szólal fel hangosan Louis.

- A Maffiában vagyok benne - vonok vállat majd a férfit felnyalábolva kezdem kihúzni.

- Össze vérzi a házunkat. - visít fel Niall.

- Megölt egy embert! Komolyan ez a legnagyobb gondod? - kérdi Louis.

- Megmentettem a szaros seggeteket! Inkább örülnétek, hogy most ő a halott és nem ti. - tárom szét karjaim idegesen majd Harryre nézek. - Segíteni kéne elvinni a főnöknek, ő majd elintézi. Elviszel vagy vegyem kölcsön valamelyik kocsit, de nem garantálom, hogy épségben kapjátok vissza?

- Elviszlek. - feleli fintorogva. - De nem megyek be veled! - szólal meg rögtön.

- Jajj, ne már! A főnök úgy is látni akarja az ex fiacskáját. - gügyögök neki, mire ő csak szemforgatva kapja fel a férfit és megy ki.

- Mindjárt jövünk - kacsintok mosolyogva a két fiúra majd becsukom magam után az ajtót.

- Egész jól bele kevertél. - sóhajt Harry amikor elindulunk.

- Oh, elnézést, hogy már hónapok óta valami oknál fogva megakarnak ölni. - fonom össze karjaimat idegesen.

- Nem erre utaltam. - rázza fejét sóhajtva. - Csak annyi, hogy bele kevertél. Két éve nem foglalkozom ezekkel, szerinted mennyire hiányzott mégis? - kérdi idegesen nézve az utat. Két éve nincs benne. Két éve szupersztár. Két éve halt meg a nővére.

- Gyere be velem, kérlek. - suttogom magam elé meredve. Értetlenül pillant felém egy pillanatra. - Ilyenkor ott van Eric is. Nem... - kezdem kissé kétségbe esve, de ő közbe szol.

- Bemegyek veled. - simítja egyik kezét combomra. Nem úgy, mint aki félre érthető dolgokat csinálhatna vagy mást érezne. Csak tudatni akarta, hogy mellettem van ami jelen esetben mindennél többet jelentett.

- Köszönöm. - motyogom, de az út további részében egyikünk sem szól semmit. Automatikusan parkol le a hely elött, ahol a főnök fő helye van majd száll ki. Követem én is, de ő már kapja is vállára a férfit és elindul be. Könnyedén, otthonosan megy az iroda felé, ami a főnöké. Kopogás nélkül nyit be és dobja a hullát a bent lévő kanapéra. A főnök és Eric is csodálkozva néz ránk.

- Ez meg mi? - kérdi a főnök kissé felvonyítva a hirtelen meglepetésektöl.

- Egy hulla. - von vállat Harry semleges arccal kezeit zsebre dugva.

- És te?

- Jókor voltam jó helyen.

- Tulajdonképpen én lőttem le és törtem el azt hiszem jó néhány csontját. - szólok közbe jelezve, hogy itt vagyok és nem mindent ő csinált.

- Tulajdonképpen én dobtam a fegyvert, szóval hallgas. - forgatja meg szemeit Harry. Puffogva összefonom karjaimat és szemeimet forgatva nézek magam elé.

- Nos, mindenesetre jó újra látni Styles. - mosolyodik el a főnök.

- Részemről ez nem mondható. - bólint egyet Harry.

- Ahogy elnézem jó párost alkottok. - folytatja a főnök figyelmen kívül hagyva Harry bunkóságát. - Figyelembe véve, hogy Serenát megakarják ölni már egy jó ideje, nem ártana lehet, ha hozzátok költözne. - mondja a főnök teljesen természetesen. Hogy mi? Hónapok óta megakarnak ölni? Hát persze, akkor ez volt a sok támadás. Na, de, hogy Harryékhez költözni? Jó ötlet ez?

- Jó tudni ezt. - motyogom félre nézve.

- Hónapok óta figyelek körülötted. Akiket te rendeztél le azok még csak a negyede sem, mint akik voltak. Ezért tűntem el ennyiszer. - szólal meg Eric, szemeit mélyen enyémbe mélyesztve. Döbbenetemet nem mutatom ki bár elég nagy. Elszégyelve magamat sütöm le szemeimet. Csak megakart védeni én pedig ezért szakítottam vele. Borzalmasan érzem magam.

- Már nem azért, mintha a halálodat akarnám Sery - néz rám Harry majd vissza a két férfire. - de a mi házunk sem valami jó. Ott vannak a srácok, akik hozzátenném nem tudnak semmit, bár Louist ismerve haza érünk és mindenki tudni fogja. - nyög fel, amikor eszébe jut Louis pletykásága.

- Sery? - csodálkozva vonja fel szemöldökét Eric.

- Ja igen. - kapok észbe és ütök egy gyomrost Harrynek aki fájdalmasan nyögve kapja oda kezét. - Ne becézgess! - szólok rá. Harry a szemeit forgatja, Eric pedig megpróbál elfolytani egy mosolyt.

- Sőt! A legjobb lenne, ha Eric is oda menne! - csillannak meg szemei a főnöknek.

- Tessék? - kérdezzünk egyszerre, mind hárman csodálkozva.

- Nem, arról szó sem lehet! - szólal fel idegesen Harry.

- Serena? - vonja fel fél szemöldökét Eric.

- Osztom Harry véleményét. - mutatok Harryre kissé kiakadva.

- Jó. Akkor ez el van döntve. Serena és Eric oda költözik hozzátok. - csapja össze tenyereit a főnök. Miért kérdezte a véleményem ha szart se ér?

- Az esetleg nem számít, hogy ebbe nem akarok bele keveredni? - tárja szét karjait Harry idegesen.

 - Nem. - int a főnök majd leül az asztala mögött.

- Szuper - motyogja Harry majd hajába túrva dühösen kirohan. Ott álltam Harry után nézve, kissé feszült volt a helyzet. Erickel pár órája szakítottam a főnök pedig csak ridegen méregetett.

- Nem fogsz meghalni Serena. - mosolyodik el a főnök, ami őszintén megdöbbentő. Mosolyában benne volt az igazi féltés. Ez nagyon fura volt. Bólintok neki majd Harry után futok. Mikor kiérek az épületből lihegve ő akkor szál be a kocsiba. Gyorsan ülök be mellé mielőtt itt hagyna. Ahogy becsukom az ajtót, hirtelen gyors sebességgel indult el.

- Harry, lassíts! - szólok vékony kissé ijedt hangon amikor a sarkon úgy fordul ki, hogy majd nem egy másik autóba ment bele. Egész végig nem szólalt meg csak idegesen és felettéb gyors sebességgel hajtott.

- Harry - szólalok meg halkan amikor a ház elé parkol. Figyelembe se véve engem szál ki a kocsiból és indul el. Miért nem lehet meghallgatni? Azt hiszi annyira akartam én is ezt? Azt hogy ő is belekeveredjen? Ők belekeveredjenek? Hogy engem is megakarjanak ölni?

- Állj már meg az istenért és hallgass meg! - kiálltok utána idegesen, utána sietve. A házba megy de ez sem állít meg.

- Azt hiszed nekem élvezetes, hogy megakarnak ölni? - szólok idegesen mire ő kissé lelassít majd felém fordul mérgesen. - Nem, nem élvezem! Nem akartalak bele keverni, de nem akarok meghalni sem.

- Lehet jobb lenne - motyogja végig keményem a szemembe nézve.

- Óó mert én haljak meg, de te csak nyugodtan éldegélj tovább amikor ennyi ember vére mocskolja be a kezed? Gondolj csak bele Harry! Hány embert is öltél meg? Csak gondolj bele aztán lökj engem is hozzájuk csak, hogy még egy ember legyen a holtak listáján nálad. - sziszegem idegesen. Megfordul és nem szólva semmit se rám, fordul meg és megy a szobájába. Továbbra is csak nézek utána amikor köhintést hallok oldalról. Arra fordítom a fejem és négy értetlen egyben kíváncsi szempárral találom szembe magam. Alsó ajkamba harapva nézek végig rajtuk. Mit kéne mondanom nekik? Csak is az igazat.

- Ez mi volt? - kérdi halkan kissé ijedten Liam.

- Ez? - kérdem felvont szemöldökkel. - Nos, ez egy veszekedés. - felelek kelletlenül. Addig is gondolkodhatok mit kéne nekik mondanom.

- Addig eljutottunk mi is. De miért? - szólal meg most Zayn. Olyan régen szolt hozzám. Vagyis oly réginek tűnik. Mély, kissé rekedtes, lágy hangja már hiányzott. Hajamba túrva sóhajtok és megyek hozzájuk a konyhába. Felülök Niall és Zayn közé a pultra míg a többiek kíváncsian néznek rám.

- A másik munkám amolyan információ szerzés. Ehhez sok ember...sebesült meg. Múltkor például lábon lőttem egy fő fejest. De én... Uhm, nos a Maffia egyik legjobb tagjai közé tartozom. Vannak szállítók, bérgyilkosok és információ szerzők. Én az utóbbi vagyok. Bár ehhez is sokszor megkell sebesítenem egy embert. - kezdem el mesélni nekik halkan. Azt a részét kihagytam, hogy embert ölök is. Ennél a résznél megálltam és félve néztem fel az ijedt fiúkra. Jobban csak egy tekintetet kerestem. Zaynét. Ő nem ijedten inkább szomorúan nézett rám. Nem értettem. Lesütöttem szemeim és visszafordultam előre. A másik oldalamon ülő Niall derekamat ölelte át és vont magához így fejem a vállán pihent.

- Szóval Maffia. - ízlelgeti a dolgot Louis a földet pásztázva kissé elgondolkodva.

- Már két éve. - bólintok bár nem hiszem, hogy valamelyikük figyelt volna mondandómra. Mind annyian maguk elé meredve gondolkodnak.

- De...te megöltél egy embert. - szólal meg halkan Louis. Hangja suttogásba megy át és tekintetét ijedten kapja fel rám.

- Mikor? - kérdi Liam csodálkozva.

- Pár órája, amíg nem voltatok itthon. Valaki betört engem elkapott, de Serena leverte majd a férfi majd nem lelőtte, amikor Harry egy pisztolyt vett elő, amiről nem is tudtam eddig. Azt oda rúgta Serenának majd ő lelőtte. - meséli el a fiúknak Niall.

- Te megöltél egy embert? - kérdi kissé ijedt tekintettel Zayn.

- Ami azt illeti nem is egyet. - szólal meg mély rekedtes hangján Harry a konyha ajtóból. - Ahogyan én is. Sőt, szerintem én a háromszorosát. - húzza el a száját.

- Te...öltél embert? - suttogja Zayn maga elé meredve. Kérdését nekem címezte ezt megtudtam amikor felém fordította a fejét.

- Sokat. - suttogom kezeimbe temetve arcom.

- De te hogy? - hallom meg Niall hangját Harrynek címezve kérdését.

- Két éve hagytam ott a Maffiát. Információ szerzés és Bérgyilkosság volt a munkám öt éven keresztül. - mondja halkan. - Én már kiléptem. De Serena még benne van teljesen. Ráadásul az elmúlt hónapokban rátámadtak folyton és megakarják ölni. Túl jó a szakmályában ahhoz képest, hogy nő és ez sok embernek nem tetszik. - ez még nekem is új. Nyilván amíg fent volt addig tudhatta meg ezeket. Lehet a főnökkel beszélt.

- Bérgyilkos... - suttogja maga elé meredve Louis. Csendben ültünk jó ideig, én lehunyt szemekkel ültem. Miért mondtam el? Most csak pár emberrel több lett, akik félnek tőlem vagy elítélnek. De az, hogy pont ők féljenek tőlem rossz érzéssel tölt el. Inkább hallgattam volna. Bár, az, hogy az a férfi megjelent mindent romba döntött. Valami oknál fogva Zayn félelemmel teli tekintete taposta jobban a földbe a szívem.

Lehajtott fejemmel láttam, hogy a jobbomon ülő fiú combomra simítja kezét. Meglepődve nézek fel a barna szemekbe, ő pedig kedvesen mosolyog rám. Vállának döntöm fejem és nézek végig a fiúkon. Mindannyian elgondolkodva néznek maguk elé.

- Elrabolom a bérgyilkosunkat. - kel fel hirtelen Zayn majd engem is felkap menyasszonyi pózban. Csodálkozva nézek rá, karjaimat nyaka köré fonom míg ő halványan mosolyogva néz rám.

- Információ szerző. - javítja ki Niall amit megmosolyok. Fejemet Zayn mellkasába fúrom és beszívom jellegzetes illatát. A lépcsőn indul meg velem egészen a szobályáig, ott leül az ágyára engem pedig ott tart az ölében.

- Mit csinálsz? - kérdem mikor oldalamat kezdi simogatni lágyan. Jól eső borzongás fut át rajtam, amit ő is észre vesz. - Elítélsz? Félsz tőlem? Utálsz? - hadarom felnézve gyönyörű szemeibe.

- Nem, kicsit és nem. - válaszol sorban, végén kissé elmosolyodva.

- Kicsit?- nézek rá szomorúan. Tehát még ha kicsit is de fél tőlem. Én ezt nem akartam. Nem akarom, hogy féljen tőlem. Nem akarom, hogy amikor esetleg hozzáérek összerezzenjen, mint most is. Nem akarom, hogy minden egyes szavát jól megfontoltan mondja.

Nem akarom, hogy szemeiben a furcsa csillogás mellett félelem is legyen.