2.rész - Gyanús

Hey Drágák!  

Nagyon, sőt rettenetesen sajnálom!! Egyszerűen megbocsáthatatlan annyi amennyit késtem. Tudom, több, mint 3 hét. Úgy érzem még a rész is rövidebb a szokottnál. Ez nem vall rám. Mégis úgy érzem kezd minden helyre állni körülöttem így már minden könnyebb lesz. Ígérem a következő rész nem fog ennyit késni! A részeket megpróbálom majd rendszeresen hozni.  

Sok puszii 

  

NiSzi xx 

2.rész - Gyanús

- Hé, Sery! - kezd bele Avery de félbeszakítom.  

- Ne hívj Serynek!  

- Miért nem szereted már? - kérdi szomorúan lebiggyesztve ajkait.  

- Serenának úgy tűnik már egyik neve sem tetszik. - szólal meg ridegen Tod, mire én csak szemeimet forgatom.  

- Szóval Ser, arra gondoltam, hogy miért nem leszel modell? - kérdi Avery, mielőtt még visszaszólhatnék Todnak. Lesajnálóan felnevetek majd régi barátnőmre nézek.  

- Ennek több oka van. Már van munkám, amivel megvagyok elégedve. És már ne is haragudj, de milyen sűrűn látni piercinges, tetovált, színes hajú egyszóval vad kinézetű modellt? - tárom szét karjaim és látszólag mind ketten elgondolkodtak.  

- A tetkód kicsi nem lehet észre venni nagyon, meg amúgy sem jelent gondot. A piercingeket ha kiveszed kiveszed, ha nem akkor ki lehet retusálni. A hajadat pedig befestjük vagy ha akarod elég csak barna színű haj színezővel átfesteni, az hamar lejön. - mondja Tod, én pedig felvont szemöldökkel nézek rá. Ő most komolyan abban segített, hogy mégis modell lehessek? Végül is tényleg, régen is segíteni akart ebben. Csak, hogy aznap éjjel Erick megváltoztatta az életemet, teljesen.  

- Ezzel azt akarod mondani, hogy ha bele mennék segítenél? - vonom össze szemöldököm, kicsit félre biccentett fejjel nézve rá. 

- Igen.- válaszolja érzelem mentesen. Egy kicsi és fura érzés villant meg bennem, nem is tudom mi lehet. Ha most a régi "Sery" lennék azt mondanám, lelkesedés. 

- Csak nem felcsillant a szemed? - bökött oldalba Avery mosolyogva. Mosolyomat visszafojtva forgatom szemeimet, Avery pedig belém karol. 

- Nem. Jade-del mi van? Nem hallottam felőle és nem is veletek van, pedig már második napja, hogy találkozunk. - nézek rajtuk végig összeszűkített szemmel. Egyrészt, mert nem meséltek régi másik barátnőmről, másrészt, mert sikerült a tegnapi találkozásunk után elrángatniuk ma is.  

- Ő, hát nos ő... - habogott zavartan Avery.  

- Ő is megváltozott, mint te. - mondja egyszerűen Tod.  

- Ó - nyílik el szemem egy kicsit, döbbenetembe.  

- De ő más irányba - fojttatja Av. - Ő beképzelt lett és gonosz.  

- Gonosz? - nevetek fel lesajnálóan. Sajnálatra méltó, hogy gonosznak hisznek egy kislányt csak mert kicsit jobban felvágták a nyelvét. - Édesem, gonosz max én lehetek. Ő csak egy nagyszájú kislány. - fejezem be mondandóm. Tod egyetértően bólint, Av pedig lesüti szemeit, de aztán kíváncsian néz fel.  

- Mi az, hogy gonosz max te lehetsz?  

- Amiről nem tudsz az nem fáj. - kacsintok rá mosolyogva, majd jobban megindulok anyám cégének folyósóján. Tod és Av hamar utol ért majd a lifthez sétáltunk ahol még várnunk kellett a megérkező liftre. Amikor kinyílt annak az ajtaja az említett lány nézett velem farkas szemet.  

- Nocsak. Serena megjelent köreinkben. - mér végig gúnyosan, amíg kilép velem szembe.  

- Hát tudod, ilyen is kell. - eresztek felé egy fél mosolyt, amiről csak úgy sütött az ellenszenv.  

- És lehet számítani rá, hogy maradsz is mint alkalmazott?  

- Igen. - fejemet felszegve mondom, ami nyilvánvalóan megdöbbentette. Nem ezt a választ várta.  

- Sok szerencsét Kicsim! Kelleni fog, ilyen kinézettel hidd el. - mér végig lesajnálóan. Már nem hatnak meg az ilyen rosszakaró mondatok, illetve pillantások. Közelebb lépek egy lépést hozzá így egész közel vagyok hozzá.  

- Rossz emberrel kezdesz ki Kicsi Jade! Lehet, hogy felvágták a nyelved, de kíváncsi vagyok, hogy azon kívül, hogy mekkora lett a szád mi mást tudnál még felmutatni. Ne legyenek ekkora szavaid, mert csúnyán lehet koppanni, mindenkinek aki ilyen. - lassan és suttogva beszélek, amitől megijed. Hátrál pár lépést majd megfordul és elrohan. Mint ha mi sem történt volna szállok be a liftbe és megvárom amíg a döbbent Avery és Tod is beszáll.  

- Még soha senki nem merte így leoltani Jade-t - motyogja Av.  

- Épp ideje volt. Mellesleg ne velem akarjon szájaskodni, velem aki ráadásul a barátnője volt régen. Ne a főnöke lányával, nem mint ha bármikor vissza éltem volna ezzel. - legyintek utolsó mondatomnál.  

- Hacsak nem azt akartad elérni, hogy engedjenek be az egyik buliba, ahol nem kellett volna ott lennünk - kuncog Tod, az emlék hatására pedig nekem is mosoly kúszik arcomra.  

- Az más eset - felelek mosolyogva. A liftből kiszállva a kijárathoz mentünk ahol Avery elköszönt tőlünk.  

- Haza kísérjelek? - kérdi kissé félénken Tod, amire én rábólintok. A kínos csend beállt közénk, de nem akartam tenni ellene. Valamiért szerettem ezeket, akármilyen furán is hangzik.  

- Tényleg szeretnél modell lenni? Ezúttal valóban? - szólal meg amikor a házhoz értünk és a kapuban álltunk meg.  

- Nem minden álmom, de már csak, hogy megmutassam Jade-nek, hogy kivel is áll szemben, igen szeretnék modell lenni - bólintok rá a végén és ő is megértően bólint.  

- Amit tudok elintézek neked. Akkor viszont holnap bekéne jönnöd, hogy tudjak csinálni pár képet. Bár igazából sokkal egyszerűbb lesz úgy, hogy Norah a cég vezetője. Nem is kellenének a képek, de csak már azért is csináljuk meg, hogy ne menjenek olyan pletykák miszerint csak beprotezsáltak téged - végig megértően bólogatok, és sajnos az utolsó dologgal is egyet kell értenem. Biztosan lennének ilyen pletykák, de tenni akarok ez ellen.  

- Ha pedig jó vagy akkor akár lehetsz te a modell pár hónap múlva az egyik híres fiú bandánál.  

- Rendben. Köszönöm! - nézek mélyen szemeibe, mire ő csak bólint. - Én... Most bemegyek. Szia Tody! - mondtam zavartan majd szinte futva mentem be a házba.  

Beakartam még hívni. Elmondani neki, hogy mennyire sajnálom amiért évekkel ezelőtt így felültettem. Mint munkában, mint a kapcsolatunkban. Beakartam hívni leülni vele úgy a szobámban egy kis nasival mint régen és kibeszélni, ami éppen a szívünket nyomja. De nem tettem meg. Nem tehetem. Egyrészt, nem szabad bele keverednie ebbe. Másrészt, pedig tudom, hogy ha felmegyek a szobámba vagy Erick fog várni rám vagy valami más. Todnak nem mondtam, de lent a kapuba mozgolódást láttam a szobámból. Valószínűleg csak Erick, volt hogy már felosont hozzám. Felsétáltam lassan, lenyugodva a szobámba, de Converse cipőmből azért elő vettem a kést, amit a biztonság kedvéért magamnál tartok. Lassan kinyitottam az ajtót és óvatosan bekukkantottam, mire egy ütés érte a vállam, amitől előre estem. Késem kiesett a kezemből és pár métert csúszott tőlem így lehetetlen volt megfognom. Megfordultam így hátamon voltam és láttam támadóm következő mozdulatát. Ami történetesen az lett volna, hogy leszúrjon. Elkerekedett szemekkel néztem, aztán gyorsan arrébb gurultam így a tör amivel le akart szúrni a fa padlóba állt. Bokán rúgtam és úgy gáncsoltam is ki. Hasra esett én pedig a hátára ültem és lefogtam. Hamar maga alá gyűrt, de egy rúgás után már feltudtam állni. Fegyver után kutattam, amikor erős fájdalom hatolt a tarkómra és minden elsötétült.  

Hihetetlen nagy fejfájásra keltem fel másnap reggel, a földön. Elsőnek nem is értettem a fejfájásom, sem azt, hogy miért vagyok a földön azt meg végképp nem, hogy a padlómban miért áll egy tör, amikor ugyanis bevillant a tegnap este. Fájdalmasan keltem fel, de csak az ágyig jutottam el. Rádöltem és fájdalmasan vakargattam a tarkóm, ahol az ütés ért. De még is minek jött ide? Sosem hagynak információt a megszerzőnél ha azért jött. Nem értem miért is jött pontosan, de örülök, hogy távozott és nem ölt meg. Óvatosabbnak kéne lennem.  

Gondolkodásomat telefonom zavarta meg, amit felvettem oda sem nézve, hogy ki hív. Csukott szemmel tettem vissza fejemet a párnára és szóltam bele.  

- Haló?  

- Serena! Egy óra és jelenésed van nálam. - szól bele Tod.  

- Jesszusom, hogy az ma van? - nyögök fel fájdalmasan.  

- Mi történt ez a pár óra alatt, amióta nem láttalak, hogy ilyen nyúzott lettél? 

- Nem vagyok teljesen jól. Volt egy kis balesetem. - mondom miközben megpróbálkozom a felkeléssel.  

- Milyen baleset? - kérdi aggódva.  

- Ne aggódj kinézetre semmi sem változott, fél óra és ott leszek. - mondom és már le is rakom. Összeszedem magam és lezuhanyzok majd felöltözök, kisminkelem magam majd elindulok. Lassan indulok el és ilyenkor szidom magam, hogy még nem tettem le a jogsit. Már ideje lenne. Út közben megpróbálom felhívni Ericket, de csak a hangpostáját találtam. Hagytam neki üzenetet, hogy merre van és majd hívjon, bár kétlem, hogy válaszolna majd rá. Kicsit kezdem a kettőnk dolgát erőltetettnek érezni. De együtt maradok vele, már csak azért is mert így sokkal jobb lesz mindenkinek. Velem se fognak kikezdeni a Maffiában hiszen Erick megvéd, na nem mintha nem menne nekem is. Azért is jó mert ezzel neki is jót teszek azt hiszem. Hiszen a főnök kedvence én vagyok, és a kedvenc pasija egyértelműen szintén kedvenc, illetve tabu dolog ha bármi gond lenne.  

Avery és Tod segített a fotózáson, na nem mintha sok kellett volna, hiszen ezeket az alap dolgokat én is tudtam. Ami zavart, hogy az ajtóban valaki állt és figyelt, de egyszerűen nem tudtam kivenni, hogy ki az, mert vagy a kamerába kellett néznem, fotózkodtam vagy egyszerűen csak úgy állt, hogy ne lássak mást sötét barna, göndör haján kívül. Pedig már furdalt a kíváncsiság, hogy ki is az. Egyben pedig féltem is.  

- Ser! - ront be a szobámba Av úgy, mint régen. - Ezt nem hiszed el! - ugrik az ágyamra, és ráncigálja le fejemről a takarót.  

- Mi van? - morgom lehunyt szemekkel, fáradtan és idegesen, amiért felébresztettek.  

- Megjött a válasz a képeidre. Kelj már fel! - rántja le rólam a takarót. - Szóval... Azt írja, hogy... - kezdi és kinyitja a borítékot. Körülbelül egy hete adta át a fényképeket Tod anyunak és a férfinek, aki szintén főnök csak neki kevesebb része van, mint anyunak. Ez alatt az egy hét alatt Avery és Tod is többször volt velem, nekem kevesebb munkám volt a Maffiából és egyre többen akartak megtámadni. Nem értem mi folyik itt.  

- Kedves Serena! Örömmel értesítjük, hogy a cégünk modellje lett! És blablabla. - olvassa fel Av én pedig csak bólintok.  

- Mi az, nem is örülsz? - kérdi értetlenül én pedig újra kinyitom szemeim és úgy válaszolok.  

- Tudtam, hogy felvesznek, egyrészt mert az anyám a főnök másrészt pedig tehetséges vagyok. - vonok vállat hanyagul.  

- És szerény is. - kuncog majd elfekszik mellettem, de pár másodperc múlva már újra felül. - Gyere menjünk, mert máris van egy fotózásod! - ragadja meg kezem és leránt az ágyról. Erre nem voltam felkészülve így arccal estem a padlóra, amin Avery nevetni kezd. Gyorsan állok fel és inkább kezdek el készülődni. Ericket még megpróbálom felhívni persze most is hiába. Kicsit már kezdem megelégelni, hogy nem képes visszahívni sem, viszont aggódom is érte, féltem, hogy történt valami rossz.  

Avery elkísért a fotózásra, ahol Tod már várt és két másik sráccal beszélt. Az egyik fiút felismertem. Ő volt egy héttel ez előtt a göndör hajú srác, akit nem tudtam hova tenni. Amikor erre rájöttem kicsit megálltam és zöld szemeibe néztem. Ravasz mosolyra húzódtak ajkai, ami csak erőt adott, hogy magabiztosan induljak meg feléjük.  

- Ser, menj a lányok már várnak. Aztán elkezdhetjük. Ha valami gond lenne... - mondja Tod majd elkezdte volna mondani, mint mindenki másnak, hogy ha bármi gond van neki szóljak, de én közbe vágtam.  

- Nem lesz gond, amúgy sem kell ismertetned a dolgokat Drágám! - intem le szemeimet forgatva.  

- Hát persze, Serena kisasszony ahogy kívánja. - forgatja ő is szemeit, hangja gúnyos. - Na húzz készülni! - szól rám.  

- Bunkó. - motyogom. Ledobom táskámat az övé mellé majd már mennék is az öltözőbe, amikor karom után kap. - Eressz már! Utálom ha hozzám érnek. - rántom el karomat és az edzésnek köszönhetően fogásából könnyen kiszabadulok fogásából.  

- Hát ez pech, ugyan is nem sokára lesz egy fotózásod a One Directionnal, ha anyád is belemegy. De nyilván bele megy. - legyint a végén.  

- Úgy utálom ha hozzám érnek, ha nem adok rá engedélyt. Nyilván a munka miatt engedni fogom, hogy a mit tudom én kik addig hozzám érjenek, de ennyi. - forgatom szemeimet. Ma nagyon nem vagyok olyan hangulatba, hogy egy kicsit is kedves legyek.  - Azok a "mit tudom én kik" a One Direction. - sziszegi idegesen Tod.  

- Minek fárasztasz ezzel? Hadd menjek készülni aztán minél hamarabb mehessek haza. - hisztizek kicsit, mert tudom azt nem szereti.  

- Menj - sóhajt Tod én pedig megfordulok és az öltözőbe megyek. A lányok rendbe raknak, majd kapok egy ruhát és már mehetek is. A két srác még mindig Tod mellett állt és tovább beszélgettek még az után is miután én beértem. Nem akartam zavarni őket így csak csendben ültem az egyik széken.  

- Meg vagy? - kérdi Tod legalább fél óra múlva. Telefonomra nézek, ami azt mutatja, hogy még most sincs semmi életjel Erickről. Sóhajtva bólintok.  

- Lenyugodtál? - kérdez még egyet de én csak szemeimet forgatom.  

- Nincs jó napom, sőt hetem se, szóval haladjunk kérlek. - motyogom és felállok a székről és a nagy vászon elé állok. Tod elkezdte készíteni a képek sorozatát, amivel minden rendben volt és élveztem, tudtam is. Viszont az ahogyan az a srác méregetett, aki a göndörrel volt zavart. Nem tudtam, hogy néz, de éreztem magamon a tekintetét. Nem tudtam oda nézni, de végül sikerült így pár pillanatra találkozott a tekintetünk. Barna szemeivel az enyémet nézte, majd ajkait megnyalta, amik így magára vonták figyelmemet. Pillanatokon belül mosolyra húzódtak azok így kizökkentve bambulásomból. Tovább koncentráltam a fotózásra, bár már sokkal kevésbé ment. Barna szemei beleívódtak elmémbe.  

- Jól van Sery, jó voltál! - dicsér meg Tod, amire én csak bólintok.  

- Még mindig nem szeretem ha így hívsz. Csak simán Serena. - javítom ki és megyek átöltözni az öltözőmbe. Immár saját fekete szaggatott csőfarmeromba, ugyanolyan színű haspólómba és bordó-szürke kockás ingembe, amit csak derekamra kötöttem. Hajamat kiengedve hagytam, a sminket pedig amit rám kentek gyorsan szedtem le. Nem tetszett. Helyette felkentem szokásos sötét sminkemet.  

- Mehetek? - kérdezem Todot, felvéve táskámat az övé mellől, ahova ledobtam.  

- Még lenne valami. Ez a két srác Harry Styles és Zayn Malik. A One Direction egy része. - mondja Tod egy győztes mosollyal arcán, ugyanis előttük szóltam le a bandájukat.  

- Ó! - csodálkozom el és nézek végig rajtuk. Harry barna, göndör fürtjei figyelem felkeltök, amikhez társul zöld szemei is és magassága. Meg kell mondanom, hogy igazán szexi. A másik akivel már volt alkalmam szemezni is Zayn a barna szemű, fekete hajú, kreol bőrű fél isten. Van barátom, nem szabadna ilyet mondanom, de akkor is így van. Jól néznek ki, különösen Zayn Malik. Bár nekem nem érné meg, hogy kikezdjek vele.  

- Harry Styles. - nyújtja felém kezét a göndör, tekintetében valami furcsa van. Tudom mi ez a furcsaság hiszen nap mint nap találkozom ezzel. És nem a jó emberek körében. Mélyen szemébe nézek, mivel tudom, hogy ezzel egy olyan embert aki nem olyan mint én vagy Erick zavarba ejti. Azonban a srác könnyen állta tekintetem. Különös.  

- Serena Black - fogok vele kezet.  

- Óó igen. - mosolyog el kajánul. - A lány, aki vezeték nevet változtatott ezzel kiakasztva a város legjobb ügyvédjét az apját és a híres Norah Powelt az anyját. - bólint elismerően mint akinek tetszik a lázadásom.  

- Pontosan. - bólintok gúnyos mosollyal arcomon. - És ki a másik szépfiú? - fordulok ezúttal Zayn felé. Pontosan tudom ki viszont jobban érdekel.  

- Zayn Malik - nyújtja felém kezét fél mosollyal arcán. Bólintok, de nem mondom el neki is a nevem hiszen az előbb már halhatta.  

- Eljöttek megnézni milyen vagy és ha úgy gondolják akkor bele egyeznek., hogy te legyél velük a fotózáson - ismerteti velem a dolgokat Tod. Gúnyosan mosolyogva várom válaszukat, hiszen nyilván nemet fognak mondani rám azután, hogy egy kicsit beszóltam nekik.  

- Nos? - kérdi Tod a két fiú felé fordulva.  

- Őt akarjuk. - mondja Harry kaján vigyorral az arcán. Szám elnyílik a döbbenettől, de végül összeszedem magam. Bólintok nekik jelezve miszerint értettem.  

- Mikor lesz a fotózás? - fordulok Tod felé, aki kicsit elgondolkozik válasza előtt.  

- Három hónap múlva. Addig még beteszlek még pár fotózásra. - bólintok majd elindulok az ajtó felé, hogy tényleg haza menjek.  

- Sziasztok Srácok! - kiáltok hátra vállam felet és intek nekik jelezvén, hogy haza mentem.  

- Majd hívj! - szól utánam még Tod.  

- Feltétlen. - mondom gúnyosan, ami észrevett ő is mivel elneveti magát. Már lépnék ki az ajtón amikor valaki visszaránt karomnál fogva, de én azt rögtön kirántom a fogásból. Tisztában vagyok vele, hogy nem veszélyes ember fogott meg mert sosem támadunk ennyi ember szeme láttára. Idegesen néztem a zöld szempárba, amik gyanúsan és ridegen vizsgáltak.  - Haza viszlek.  

- Nem kell, köszönöm. - fordulok meg és megyek ki az ajtón.  

- Nem kérdés volt. - feleli mosolyogva, amitől csak megforgatom szemeimet. Szokásosan a járdán elkezdek menni ami elmegy a parkoló mellett. Harry megáll egy fekete Range Rover mellett és kinyitja az anyós ülést.  

- Hölgyem! - mosolyog és mutat be a kocsiba, hogy szálljak be. Sóhajtva adom fel és szállok végül be. Elégedett mosollyal arcán csapja be a kocsi ajtaját és száll be a másik oldalon. - Merre lesz a fuvar? - kérdi én pedig lediktálom neki a címet.  

- Mind ilyen...Nyomulósak vagytok? - kérdem kis idő múlva.  

- Mondhatni. Attól függ miben - von vállat én pedig megjátszva, hogy értem bólintok. - Mikor kezdted a modellkedést?  

- Ma - felelem Harry pedig csodálkozva néz rám egy pillanatra. - Ma volt az első fotózásom. Egy hete készültek el a próba képek, bár teljesen felesleges volt hiszen az anyám a főnök és mindig is szerette volna ha én is itt dolgoznék - vonok vállat ő pedig bólint továbbra is az utat figyelve. Ilyenkor illik visszakérdezni, hogy ők hogyan kezdték a karrierjüket, de az van, hogy engem ez nem érdekel.  

Csak arra tudok gondolni, hogy mégis mi történik körülöttem. A főnök már több, mint egy hete nem bízott meg semmivel sem, sőt! Nem is keresett. Pedig tudom, hogy van munka, az mindig van hiszen én is napi szinten több dolgot csináltam. Erickről sincs jó ideje már hír, amiért egyben dühös vagyok rá mégis féltem, hogy akár baja esett és azért nem tud hívni. Pedig szeretném, őszintén vágyom, hogy végre vele lehessek, de ez így képtelenség. Ráadásul az, hogy elment azt is csak a főnöktől tudom meg. Heti több alkalommal támadnak meg, hogy megöljenek bár ezt az ügyességemnek köszönhetően még nem sikerült. Az otthonomban is már megkeresnek ezek az állatok, ami alapvető szabály, hogy nem tesszük, hiszen sokunknak nem tudni, hogy otthon ki tud a kis "titkos életéről" így ezt tiszteletben tartjuk. Viszont az én támadóim nem. A munka hiány már kezd az idegeimre menni, hiába járok edző terembe egyszerűen hiányzik az az adrenalin löket, amit akkor kapok amikor a munkát végzem. Erick hiánya is kezd kikészíteni, még ha nem is úgy szeretem, mint kéne mégis csak szeretem valamennyire. Mellette jobban biztonságban érzem magam, holott akkor kéne a legjobban félnem ha egy ilyen ember mellettem van, de figyelembe véve, hogy én milyen vagyok ezen nincs sok vitatni való. A nyugalom hiánya is már fárasztó, bár ez eddig sem volt meg. Lassan már három éve. Mégis nyugtatóbb volt, amikor Erick itt volt, a főnök adta a munkát és nem támadtak meg. Kell nekem a nyugalom, hogy nincs az, hogy bármikor találkozhatok egy idegennel a szobámban, a házban vagy akárhol, ő meg akar ölni. Averi és Tod. A szüleim. Mindjüket féltem. Nem akarom, hogy miattam essen bántódásuk, Erick pedig tud magára vigyázni. De ők... Ők nem tudnak.  

Minél előbb véget kell vetnem ennek ami itt folyik, akármi is legyen. Kikell derítenem, hogy miért történnek ezek. De elsősorban meg kell tudnom, hogy Harry Styles kicsoda és miért gyanyús nekem ennyire. Ezután pedig a többi srác kiismerése.